Feltöltve: 2007-08-19 17:21:14
Megtekintve: 1937
Digladior
(Egy barátom gyászára)
Gyűlölöm azt, ami örökkévaló,
Mert csak a nincs, ami el nem múlik,
Csak a semmit nem rombolja az idő,
Csak az nem vet árnyékot,
Amire nem vár jövő,
Ami nem a múlt hozadéka.
Kincsem az emlékek ezer pillanata,
A romló, a szürkülő, porladó,
A pincék dohszaga, a szunnyadó óbor,
A szerelem, a gyűlölet, a rossz, s a jó
A csak nekem fontos semmi mosoly,
A felszáradt könny, a szélben illanó.
Tudni a Van-t, amibe kapaszkodom,
Mint fuldokló a végső szalmaszálba,
A tegnapból-holnapba hintázó pillanat
Igaznak vélt halvány illúziójába
Vetett hamis, bolond remény,
Hogy a Most nem múlik el hiába.
Boldog bolondok közt táncolok önfeledten,
Magam is, vágyaim bolondja, a közéjük való,
Kik időt alkottunk magunknak, remélve,
Hogy amik vagyunk, az el nem hamvadó,
Mert örök gyémánthegyünk mi magunk vagyunk,
Amelyet nem koptat el a csőrét fenő rigó.
De a nincsből jöttünk, és a nincsbe haladunk,
És közben áhítjuk, és gyászoljuk a nincset,
A semmi pereméről hullajtjuk perceink,
Eltékozolva az egyetlen jelent,
A csak a ma miénk, sosem lesz életünket.
Hát nincs helye a gyásznak, a voltot ne sirasd,
Ne ejts könnyet azért sem, ami nem leszek,
Csak most nézz szemembe, és fogadd el a jót,
Amíg itt vagyok, amíg itt lehetek, mert
Tudd, emlékem is elfogy, elkopik majd veled,
Hát gyűlöld velem a nincset, az örökkévalót!
(Hajcihő)
Gyűlölöm azt, ami örökkévaló,
Mert csak a nincs, ami el nem múlik,
Csak a semmit nem rombolja az idő,
Csak az nem vet árnyékot,
Amire nem vár jövő,
Ami nem a múlt hozadéka.
Kincsem az emlékek ezer pillanata,
A romló, a szürkülő, porladó,
A pincék dohszaga, a szunnyadó óbor,
A szerelem, a gyűlölet, a rossz, s a jó
A csak nekem fontos semmi mosoly,
A felszáradt könny, a szélben illanó.
Tudni a Van-t, amibe kapaszkodom,
Mint fuldokló a végső szalmaszálba,
A tegnapból-holnapba hintázó pillanat
Igaznak vélt halvány illúziójába
Vetett hamis, bolond remény,
Hogy a Most nem múlik el hiába.
Boldog bolondok közt táncolok önfeledten,
Magam is, vágyaim bolondja, a közéjük való,
Kik időt alkottunk magunknak, remélve,
Hogy amik vagyunk, az el nem hamvadó,
Mert örök gyémánthegyünk mi magunk vagyunk,
Amelyet nem koptat el a csőrét fenő rigó.
De a nincsből jöttünk, és a nincsbe haladunk,
És közben áhítjuk, és gyászoljuk a nincset,
A semmi pereméről hullajtjuk perceink,
Eltékozolva az egyetlen jelent,
A csak a ma miénk, sosem lesz életünket.
Hát nincs helye a gyásznak, a voltot ne sirasd,
Ne ejts könnyet azért sem, ami nem leszek,
Csak most nézz szemembe, és fogadd el a jót,
Amíg itt vagyok, amíg itt lehetek, mert
Tudd, emlékem is elfogy, elkopik majd veled,
Hát gyűlöld velem a nincset, az örökkévalót!
(Hajcihő)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-11 21:07:19
Most már több versedet is elolvastam. Írhatnám, hogy tetszenek, de az nem lenne elég. Azt érzem, hogy berendezik a szobát körülöttem. Kandalló, lobogó tűz, fotelek, az ablakon nehéz drapáriák, vörös, ha színként kellene értelmeznem. Bíbor vörs, pont olyan amilyen a lobogó tüzével meleget okádó kandalló előtti asztalon lévő poharakban van. És valamilyen zene szól halkan. Halk, de súlya van. Ilyen helyeken jó elbújni a világ elől. Nekem ilyen a stílusod. Meghitt, erős, és megbízható.
2007-08-23 00:39:09
Szia!Az a lényeg,hogy az ember jól érezze magát a saját bőrében,sokan nem tudják ezt megtenni.Sokáig nekem is ritkán sikerült,volt fájdalmas tapasztalásom (de hát mindenkinek van),ami által megváltozott a dolgokhoz való állásom és így látom a világot mint most,tehát...tulajdonképp hasznos volt a szenvedésem.Bár olyan magabiztos tudnék lenni mint te!Kicsit utalhatnál át nekem belőle!:-)Jó éjszakát Neked! Elweth
2007-08-23 00:03:36
Szia Elweth! Az biztos, hogy nem szűkölködöm magabiztosságban, de elhiheted, hogy ezt kőkemény tépelődések előzik ám meg! De a világnak semmi köze hozzá, mert - amekkora marha - gyengeségnek tartja. Tudod, ezt csak nagyon bizalmas körben mutatja meg az ember. Ami meg a hétköznapokat illeti, hát már akkora rutinom van azokban a dolgokban, amik más számára megoldhatatlan problémák, hogy észre sem veszem, hogy rutinból jutok túl rajtuk. Persze míg idáig eljutottam, kaptam akkora pofonokat, hogy a fal adta a másikat. Viszont tényleg sosem voltam az a fajta, aki ne állt volna fel azonnal, ha elesett, vagy elgáncsolták. És sosem nyűglődtem rajta, az biztos, ami volt!
Hát ilyen (is) vagyok. nem biztos, hogy ez egy szerncsés habitus, de én egészen jólérzem magam a bőrömben! A versek meg majd jönnek, de úgy tartom, hogy egy vers számára én csak a toll vagyok, mert az alkotás az egy önnáló spirituális dolog. Hát sosem erőltetem. Üdv: Fajcihő
2007-08-22 19:54:23
Szia Elweth! Világos méltányolható álláspontokkal nem szoktam vitába szállni, mert nem vagyunk kötelesek egyetérteni olyan dolgokban, amelyek csak ránk tartoznak. Éppen ez a feltétele annak, hogy minden olyan dologban egyetérthessünk, amely a világ nagy dolgai szempontjából lényeges!:-))) Különben is az aranygyűrű nem esik le az ujjamról, a koronámat meg a páncélban tartom, szóval semmi bajom nincs abból, ha tudomásul veszem hogy nemcsak egy igazság létezik a világon!:-))) Ami pedig azt illeti, hogy várod az újabb versemet, hát mit mondjak? Én is:-))) Fogalmam sincs róla, hogy mit és mikor írok!:-)))Üdv: Hajcihő
2007-08-22 18:57:52
Szia Hajcihő!Örülök hogy így egyetértünk:-)) és jó hogy ilyen eszmecserét tudunk folytatni.Nem mindenkivel lehet, mert van aki csak a maga igazát hajlandó elfogadni.Biztos nem véletlen (nem hiszek a véletlenekben),hogy a Te verseid érintettek meg.Talán a hasonló gondolkodás miatt.Várom a következő versed.:))üdv:Elweth
2007-08-22 15:44:26
Szia Elweth! Töklketesen egyetértek veled! Én pusztán a magam álláspontját írtam meg, de tiszteletben tartom másokét. Amit kifejtesz, az úgy (is) van, hiszen "Minden ember fennség, titok, északfok, idegenség..." azaz másmilyen. És különben is: Varietas delectat! Azaz: A változatosság gyönyörködtet! Látom, te is megtaláltad a magad bölcseletét, mint ahogy én is a magamét! És ez így van jól!:-))) Üdv: Hajcihő
2007-08-22 14:20:38
Szia!Szerintem azért mert valaki a transzcendensben hisz nem feltétlenül a fájdalmát extrapolálja vagy a félelmeit a jelen elmúlásától.Én sem találom rossznak a rosszat (mindenben van valami jó,még ha első látásra nem is vesszik észre sokan),és mindenki ura tud lenni az életének, tudatosság kell hozzá.Én épp azért lelek igazi örömöt a vanban mert kialakítottam a magam életszemléletét, hiszek amiben hiszek,tapasztolatokat szereztem.Egy dolgot nagyon sokféleképpen lehet látni.Én így, Te úgy, van amit hasonlóan látunk.Szerintem ha a hitünk által kiegyensúlyozottak, szeretetteljesek leszünk, és nem a rég múlt fájdalmain rágódunk,vagy a távoli jövő miatti aggodalmunkban rágjuk le a 10 körmünket tövig, akkor már jó úton járunk.
További szép napot kívánok! :-)üdv:Elweth
2007-08-22 01:06:53
Szia Elweth! Nem, nem hiszek. Sajnos eljutottam a tudatosságnak arra a spirituálisan is megfogalmazható szintjére, hogy már nem tartok igényt semmire ami transzcendens. Hiszek-e? Igen. A jelenben. (Na ezt a paradoxont oldd fel!:-) ) Nem kívánok más dimenzióban élni, mint amit képes vagyok uralni. Sem istenek, sem a létezés törvényeivel le nem írható világ játékszere nem vagyok, és nem is kivánok lenni. Nekem ebben a létben a rossz is jó, mert az enyém, és mert nem uralkodik felettem semmi. Ha pedig valaki a transzcendensben hisz, akkor a saját fájdalmát extrapolálja, és a félelmeit a jelen elmúlásától. Ezért sosem lel igazi örömet a VAN-ban. Én élvezem a VAN-t és nem törődöm a NINCS-csel.
Így gondolom. Neked is szép álmokat. Üdv: Hajcihő
2007-08-21 21:09:09
Szia!Elég önhittek vagyunk :-)Egyetértek a vallásokkal abban hogy a halál után van egymás lét és ebbe a más életbe csak azt a spirituális szintünket visszük amelyet jelenlegi életünkben elértünk.Hiszek a reinkarnációban,ezért hiszem hogy tulajdonképp halhatatlanok vagyunk.Úgy tűnik nekem hogy te nem hiszel az újraszületésben.:-) "De a nincsből jöttünk,és a nincsbe haladunk,/És közben áhítjuk, és gyászoljuk a nincset,/A semmi pereméről hullatjuk perceink,/Eltékozolva az egyetlen jelent,/A csak a ma miénk,sosem lesz életünket." Vagy mégis hiszel?:-) Jó éjszakát Neked! Elweth
2007-08-21 11:12:42
Szia Elweth! Kösz, mert így tudom, ki is az akivel beszélgetek!:-))) Látod? Benned is megvan az a szellemiség (ami bennem is, a fene egye meg), hogy; "A tegnapból-holnapba hintázó pillanat/
Igaznak vélt halvány illúziójába/
Vetett hamis, bolond remény,/
Hogy a Most nem múlik el hiába."/, azaz az ember szellemének halhatatlanságába vetett hitünk! Hát az sincs! Mert az is csak addig létezik, ameddig létezik az ember nevű lény, aki ezt a szellemiséget, gondolatiságot képes dekódolni! Azaz - bizony - ez sem tart örökké! Szóval nagyon önhittek vagyunk ám mi emberek! Pedig: "...emlékem is elfogy, elkopik majd veled..." A további gondolataiddal már egyetértek. mert - szerintem is - úgy igaz. Üdv: Hajcihő
2007-08-21 11:03:11
Hát.. ami nincs az valóban nem is tud elmúlni.Én az ember szelleméről gondolom hogy halhatatlan.Egyébként egyetértek veled.
"A jövőt a tudatod jelenlegi minősége határozza meg, akkor vajon mi határozza meg a tudatod minőségét?Jelenléted mértéke.Az egyetlen hely tehát, ahol valódi átalakulás jöhet létre, és ahol a múlt feloldódhat,az a most, a jelen."(Eckhart Tolle:A most hatalma). Nem tudom miért nem írodott ki a nevem az előző üzenetnél.Most aláírom...biztos ami biztos :-) üdv:Elweth
2007-08-20 11:39:39
Oké! És ki vagy? Egyébként köszönöm! Viszont tévedsz. Éppen arról szól, hogy nem létezik a halhatatlanság, "Mert csak a nincs, ami el nem múlik,...", sőt, az előző pillanat éppúgy nem létezik, mint az elkövetkező. Tehát a múlt már nincs, a jövő még nincs. Az egyetlen létező az örök jelen, amely minden pillanatából, a jövőből lendül, megállás nélkül a múltba, azaz a még nem létezőből, a már nem létezőbe. Ilyen egyszerű az egész, és ráadásul tény is. A jelen pillanatát pedig csak mi élők érzékeljük, és csak ebben az örökké létező, és mégis állandóan változó valóságban, az általunk kitalált, "idő" ben élünk. Erről az idő nevű találmányról, pedig csak mi emberek tudunk.
Az elmúlás pedig a jelenben nem létezik, mert mint Descartes mondta: "Nem félek a haláltól, mert ahol én vagyok, ott nincs a halál, ahol a halál van, ott nem vagyok én."
Üdv: Hajcihő
2007-08-20 01:15:45
Azt gondolom erről a versről, hogy egy olyan kőltő írta, akinek tele van a lelke gyönyörű fogalmakkal, bölcsességgel, szeretettel. Olykor, ha rátámad a múzsa, ijedtében kinyitja kincseskamráját, belemarkol odahajítja elé, és megszületik a vers, ilyen sorokkal:
"Csak a semmit nem rombolja az idő,"
" A tegnapból-holnapba hintázó pillanat " elképesztően szép !
Nem is idézgetem, ez egy olyan vers, ami az élet mulandóságából épít kristálypalotát, aminek lehet, hogy szintén nics árnyéka, de gyönyörködtet és örömet ad.
Elbűvöltél Hajcihő. Szeretettel fefo
2007-08-19 23:56:32
Na ja!:-))) Üdv: Hajcihő
2007-08-19 23:52:09
Na, igen! A "nincs" volt és lesz! A lényeg, ami van!
Üdv:dodesz