Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Hajcihő
Alkotások száma: 88
Regisztrált: 2007-03-07
Belépett: 2022-09-27
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Versek (76)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (2)
Műfordítások
-Versek (4)
Animáció
-Flash (2)
Ismeretterjesztő
-Gazdaságtudomány (1)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2007-06-19 17:51:29
Megtekintve: 1863
Miért?
Miért is kellene keserűen élnem?
Talán, mert születtem, s
Tocsogtam a vérben?
Talán, mert elesve,
Térdem felsebeztem?
Talán, mert csalódtam,
Hitben, szerelemben?
Talán, mert a senkik
Mindig arra vágytak,
És szívből remélték,
Hogy majd megaláznak?
Talán, mert volt arra
Számolatlan eset,
Hogy elromlott minden,
Ami csak lehetett?
Talán, mert a testem,
Golyó, srapnel tépte?
Talán, mert napalmból
Rohantam ki, égve?
Talán, mert anyámmal
Vadul összevesztem,
S magammal békülni,
Évekig nem mertem?
Talán, mert lányomnak,
Ahhoz támadt kedve,
S úgy meredt rám néha,
Mint egy idegenre?
Talán, mert üldöztek, s
Száműztek hazámból,
S idegenként éltem,
Idegenben távol?
Tán, mert elrabolták
Minden rangom, címem?
Talán, mert bűnöm volt,
Mit szolgáltam híven?
Talán, mert mi igaz,
Mindazért kiállva,
Nemet mondtam, minden
Alávalóságra?
Talán, mert nem hajlott,
Csak roppant gerincem,
S inkább vállaltam, hogy
Éhezzek a nincsben?
Talán, mert meghaltak
Hű társak, barátok?
Talán, mert a mocsok
Bírja a világot?

De bennem, ez mind nincs.
Mindez nem én vagyok,
Szétnézek, s élvezem
A ragyogó napot.
Nincs keserű, fásult
Megnyugvás lelkemben,
Csak azért, mert mások
Elültetnék bennem,
Vesztett küzdelmektől
Új harcokra vágyok,
Hitem abban van, hogy
Mindig talpraállok,
És nincsen félelmem,
Bár biztosan tudom,
Hogy háborúm végén
Legyőznek, s elbukom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-10-20 01:35:30
Őszinte és igaz gondolatok!
Gratulálok!
Nagyon tetszik a versed! :)
2007-06-22 19:13:01
Kedves Aysa! Kösz9 szépen! Örülök, hogy örömöt szerezhettem vele!!:-))) Üdv: Hajcihő
2007-06-22 19:02:49
Kedves Hajcihő! Már többször elolvastam. Igazi vers, tudod, költemény.
Gyönyörű. valódi gondolatokkal. Köszönöm, hogy olvashattam Üdv:Aysa

2007-06-22 00:40:15
Szia Fefo! Valóban. Már baromira unom az önsajnálatot, a művészetben és az életben egyaránt. Ráadásul hazugságnak tartom az egészet. Magyar betegségnek. Ezek a betegek, meg engem néznek annak, merthogy ebből az izéből, bennem egy csepp sincs! Dühöngök? Naná! Elszomorodom? Naná! De még lelkileg sem vagyok hajlandó felmászni a turulmadárra, hogy az önsajnálat feneketlen mélységébe vessem magam! Egy frászt! Üdv: Hajcihő
2007-06-21 17:22:51
Igen, lelkes és lelkesítő, mert a hit , az igazság tudata nagy erő!
Megrendítő, amiként leírtad. Egyetértek, sok az önsajnálatból fakadó sötét panasz.
üdv. Fefo
2007-06-20 00:11:09
Köszönöm szépen! Örülök, hogy teccett!:-)))
2007-06-19 22:52:08
Igen, ez rendben van! Belenyúltál! Őszintén grat.
2007-06-19 21:20:38
Köszike. Én mindig akkor írok, ha valami tényleg megfog. Most éppen a sok "fekete" önsajnálós vers fogott meg, és a hozzátartozó életérzés, és életvitel. És igen, most már - majdnem - tökéletes, miután a végén kijavítottam azt, ami nem tetszett.:-)))
2007-06-19 20:00:15
Hajci hát ez is kész. Sokáig váratott magára az újabb remekműved:-) De megérte! Nekem tökéletes, gondolom neked is, különben nem tetted volna fel:-)