N incs ereje jaj, a napsugárnak, peregnek a sárgult levelek,
Y pszilon ágait a fáknak, már nem rejtik el zöld lombfellegek.
Á lomba dermed lassan a táj, ködpaplan alá bújik a hajnal,
R emegő fátylain át a fény, már nem ébred vidám madárdallal.
U tolsót csillan egy pajkos napszikra, a patak fecsegő vizén,
T áncol még egyet a délidő sápadt melegében,
Ó arany palástja libben a szélben, búcsúzva szeptember egén.