Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Hajcihő
Alkotások száma: 88
Regisztrált: 2007-03-07
Belépett: 2022-09-27
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Versek (76)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (2)
Műfordítások
-Versek (4)
Animáció
-Flash (2)
Ismeretterjesztő
-Gazdaságtudomány (1)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2007-04-10 00:22:28
Megtekintve: 1805
Régi telek álmodása
Persze, már megint hülye tél van,
A fene egye meg!
Összekapaszkodnak az égen,
A szürke fellegek.
Valami nyálkás izé szitál
A pille hó helyett,
Hideg sincs igazán, csak nyúlós,
Fáradt, részeg szelek!

Ó hol van a lila felhőkből
Alákavargó hó?
Kristálykéken szikrázó reggel,
Lépéstől roppanó?
Amikor a tájon úgy ül el,
Hogy szinte fáj a csend,
Amikor fent az égen, csak pár
Ezüst sirály kereng?

Ó tél, te igazi, azt hittem,
Hogy nem szerettelek,
Mert kemény és jégtűzű voltál,
Acélfényű, rideg!
De most, bevallom, visszavágyom
Erős, érdes kezed,
Terítsd vele ránk, kérlek,
Óvó hólepledet!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-19 00:25:36
Most itt volt a jégtüzű tél előlege, pille hóval, óvóval. Talán lesz régi tél, amiről álmodtál! ÜdV:Aysa
2007-10-14 18:49:39
Köszönöm szépen!:-))) Üdv: Hajcihő
2007-10-14 00:28:11
Tán elfáradt a tél és csendben pihen, nem játszik már a szél harsonáin s nem zümmögnek lágyan lehulló pihéi sem
megunta már csoszogós csizmáink rugásait, nem merít örömöt a szélből, és nem aggat az ereszre jégcsapot, nem érdemeltük meg őt, szidtuk a hideg jeges esőt, hát most megharagudott ránk és mint hűtlen szerető, itthagyott.

nem hagyattam ezt a remek verset szótlanul.
üdv. fefo