Feltöltve: 2007-03-12 13:54:52
Megtekintve: 1798
Karácsony lelke
Az Esthajnal-csillag felszikrázott,
S valami nagyon békés csend lett,
Mikor egy istálló melegében,
Először sírt fel a szent gyermek.
A múlt, s a jövő e pillanatban
Összeért fenn a csillagokkal,
A remény dallama első hangja
Ölelkezett a holnapokkal.
Egy hangocska felszárnyalt az égre,
S rá eónok kórusa felelt,
Szíveinkre ráhajolt a béke,
S egybeforrt, mi egymásnak teremt.
Talán csak legenda, lehet, csak álom
Pásztortüzek mellett szőtt mese,
Lelkünkből lelkedzett mégis Karácsony,
A szeretet tiszta ünnepe.
S valami nagyon békés csend lett,
Mikor egy istálló melegében,
Először sírt fel a szent gyermek.
A múlt, s a jövő e pillanatban
Összeért fenn a csillagokkal,
A remény dallama első hangja
Ölelkezett a holnapokkal.
Egy hangocska felszárnyalt az égre,
S rá eónok kórusa felelt,
Szíveinkre ráhajolt a béke,
S egybeforrt, mi egymásnak teremt.
Talán csak legenda, lehet, csak álom
Pásztortüzek mellett szőtt mese,
Lelkünkből lelkedzett mégis Karácsony,
A szeretet tiszta ünnepe.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-22 14:38:57
Aysa 2007-04-21 14:13:25
Kedves Hajcihő!
Pillanatképet villantasz fel. A pillanatot, amikor megtörtént a csoda, "a múlt és jövő összeér a csillagokkal" A karácsony mindenkinek ünnep, titkos, misztikus.
A versedből érezni a harmóniát, aminél nincs tökéletesebb.
Az utolsó versszak nagyon mai, akár praktikusnak is mondhatnám, lehet, hogy ez, talán csak az, de nem az a fontos, hanem ami, az amit nekünk jelent a lelkünkből lelkedzett karácsony! Ez nagyon szép!
Nem a hagyományos karácsonyi vers, ami az ismert történetet éleszti újjá, olyan, ami belőlünk fakasztja a szeretetet, a karácsony lelkét! Lám, az ünnep bennünk van:-)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv:Aysa