N incs erő már a fakó, vén napban, az
O rmok bús ködpárába bújnak,
V ízpartok szélén kék jéghártya hízik,
E rdők, mezők mély csendbe borulnak.
M éze a bornak hordók öblén forr már,
B íbor-arany vérét rejtve a nyárnak,
E züst szikrái a tintakék éjnek,
R ubint pásztortüzek melegére vágynak.