Már szeptember szag van, és
Fakó sárga lánggal ragyog a nap.
Még úgy tűnik, hogy égnek,
De már nem símogatnak,
A sápadt, halvány fényű sugarak.

Már szeptember íz van,
Pedig augusztus kenyere javát
Még nem ette meg a tékozló év.
Dinnyék hűs, vörös húsába rejtve
Őrzi a július arany hevét.

Már szeptember szín van.
Régvolt tintakék irkák emlékét
Tükrözi vissza reggel a tó.
Köd mossa tompává a távoli erdőt,
Már sárgálló lombokra néz a folyó.

Már szeptemberi dal zeng.
Még távoli hang, de jaj, közelít!
Halkul a léptek friss ropogása, mert
Elhalt levelek színes varázsa
Lepi el az ösvények fehér köveit.

Már őszt ígér szeptember,
És kéklő hegyeken túl rejtőzik még
A harsány illatú új tavasz.
Ölelj szívedre kedves, és őrizd a télre
Szerelmes nyári vágyaimat.