?Borostyánkőbe fagy be az ügyész?
jogtiszta törvényt! ? súg a józan ész,
jogbiztonság? - álmodni nehéz,
félelmetes, ha egész lesz a rész.

?fekete frakkban guggolva kinéz,?
kartotékadat gyűlik, mint a méz,
listáznak, feljegyeznek, ha merész
mer lenni, ki gyenge, csenevész.

?meredten nézi, hogy mi féltve föd,?
nem takar, és az élet nem örök,
ötven öl mélyen kucorog a rög,
tegnap ha múlik, a mába lök,

?cirógat, áld a fény, a szél, a köd,?
zöld tavasz bomlik és életre bök,
jó remény hite, ha szárba szök?,
a latrok felett pálcát én török.

?befut a rózsa, amint rothadok,?
virággá válok, már rózsa vagyok,
illat, csend, ünnep maradok,
szirmom, ha hull, ismét meghalok.

?pihévé szednek hűvös kócsagok?
szállok a széllel, felhőn tapadok,
esőcseppben szivárvány-dalok,
dalok könnyével bánatot mosok,

és őszi esték melege leszek,
mint a kabátzsebek melengetek,
kandallóban fahasáb leszek,
oltalmat nyújtó otthon is leszek.
?hogy ne ludbőrzzenek az öregek - -?
***