…. találkoztam az ügyelővel,
ki mindig óg-móg, morog,
szereptévesztő engedetlenségben tanakodnak
a kulisszák mögött az "aktorok."
A szerep úgy passzol rájuk,
mint az úriszabónál varratott ruha,
de a világot jelentő fellépéskor
léptük egyszerin suta.
A premierre készülődni
adatott akár 50-70 év,
de akkor a végső gong előtt,
meglehet, ez is kevés.
Még egy utolsó simítás,
ráncokban megbúvó mosoly,
keserédes búcsúpillantás,
tanácstalan, feszült vigyor.
Az ügyelő nem türelmetlen,
hiába óg-móg, morog.
Néha elméláz a zavart csendben,
bátorítón int, de konok
tekintetétől megperdülnek a dobok,
mint a manézsban ugrás előtt:
zúg a taps, belső mozi, a film pereg,
kép a képben villant éveket,
percnyi csönd, bezárul az öltöző,
jelenés a színpadon, szólít az ügyelő.