Feltöltve: 2009-09-17 23:40:36
Megtekintve: 1828
Átmosnak soraid ...
Átmosnak soraid, iramlik a gondolat.
Hiányod csendje szorongatja torkomat.
Faggatnám az akác szavát:
szeret, nem szeret.
Levéljósdában kamaszlány-tépelődés,
maga a kérdésbe zárt felelet.
Szivárványba zárt esőcsepp vagyok.
Kuporgatom a perceket.
Tétovaságaim szórom lábad elé.
Testetlen hevernek.
Hiányod csendje szorongatja torkomat.
Faggatnám az akác szavát:
szeret, nem szeret.
Levéljósdában kamaszlány-tépelődés,
maga a kérdésbe zárt felelet.
Szivárványba zárt esőcsepp vagyok.
Kuporgatom a perceket.
Tétovaságaim szórom lábad elé.
Testetlen hevernek.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-09-30 18:59:35
Kedves Aysa nagyon szép verset írtál!
Üdv: Ildiko
2009-09-18 22:43:46
Kedves dunyha! Szerintem a vers legjobb része. Örülök, hogy Neked is tetszik!
2009-09-18 22:42:32
Kedves fefo!
Köszönöm!
A versed is!
Emlékszem erre a mondásra.
Szeretettel:Aysa
2009-09-18 20:02:58
Levéljósda: hát ez nagyon tetszik!
2009-09-18 07:49:36
A költészet legszebb
virága a fájdalom,
mint nyitott ablakon
beáramló vihar
csendesülése,
úgy segíti a lelket
megbékélésre.
Gyönyörű a versed.
S mint egy régi barátom mondogatta: "gyönyörű csak az lehet, ami fájdalmas".
szeretettel ölellek: fefo