Feltöltve: 2009-03-22 16:49:46
Megtekintve: 1847
Glossza József Attila Medáliák 6. című versére
Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,
Íriszem szűkül, fáj a fény neki,
Sámándob ütemét vércsermely viszi,
Tenyerem vonalát pókháló fedi,
zörget a búza: magvát kiveti,
csordul a szőlő, cseppjét növeli,
burkát az érő dió leveti,
alma piroslik, ízét neveli,
rámnéz a tó, ha belé kő esett,
karikás szeme kérlelve remeg,
bánatát leplezi, az égre nevet,
búvó fájdalom meder foglya lett,
s a sírók sóhajtotta fellegek,
ragyogástalan tekintetek,
az álmatlan, lassú éjjelek,
a kimondatlan igenek-nemek,
a háborúkkal hívott hajnalok,
a csend, ahogy kávéd kavarod,
az arcodról lehántott mosolyok,
a suta mozdulat, ahogy félbehagyod,
ugró napok és rezgő csillagok,
a takaróba fúló sóhajok,
változó szeszély, hangulatok,
akár a hold, mi vakon andalog,
körülkóvályogják nyugodt fejem
nyugalmam nincs, nem is keresem-
elvesztem rég és nincs kegyelem -
feloldoz a fényes, izzó szerelem -
világizzása hőmérsékletem - -
óceánok tükre a szemem --
lombsusogás a lélegzetem --
kankalin virágzik szívemen --
József Attila Medáliák 6.
6
Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,
zörget a búza: magvát kiveti,
rámnéz a tó, ha belé kő esett
s a sírók sóhajtotta fellegek,
a háborúkkal hívott hajnalok,
ugró napok és rezgő csillagok
körülkóvályogják nyugodt fejem -
világizzása hőmérsékletem - -
(Aysa)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-07-22 17:38:33
Továbbá amit írok, valóban nem "glossza", hiszen " minden strófája egy ismert költemény egyes soraival végződik" ennek a versformának, ha nevezhetem annak. Nálam meg minden első sora egy ismert verssor.
2009-07-22 17:19:11
Egy másik oldalon kaptam hozzászólásként a "glosszáimra" a következő véleményt.
Idemásolok néhány szócikket, hogy jobban képbe legyünk. (És hogy ne furdaljon a lelkiismeret, ha effélét csinálni magunk is megpróbálunk)
GLOSSA. mint költői forma, oly versezet, melynek minden strófája egy ismert költemény egyes soraival végződik, Úgy hogy a G. az alapul vett költeménynek mintegy bővebb értelmezése. A kétesértékü műalak középkori eredetű, nálunk jelentékenyebb költeményt nem írtak benne.
GLOSSA többjelentésű szó. Mint publicisztikai műfajt a Világirodalmi lexikon így jellemzi: „Tartalmi szempontból kötetlen: egyaránt lehet politikai, közéleti, társadalmi, irodalmi, kulturális vagy bármi más aktuális kérdéshez való (leggyakrabban vitázó szándékkal, ironikus1 hangvétellel írt) hozzászólás.
Eminescu: GLOSSA
Az idő megy s megjön újra,
Míg alá s fel jár a mérce.
A rossz után várj a jóra,
Éjszaka után a fényre.
Mivel minden oly egyforma,
Minden marad s minden elmegy.
Ne félj s ne remélj lobogva,
Maradj derűsnek, hidegnek.
Annyi minden fut elédbe,
Annyi minden cseng füledben.
Ki tartaná mindet észbe˝,
És hallgatná rezdületlen?
Önmagadra rátalálva,
Rejtőzködj egy félre-zugba.
Zeng, remeg a vizek árja,
Az idő megy s megjön újra.
Ebben az értelemben a GLOSSA spanyol eredetű versforma. A 15. sz-ban keletkezett, Európa szerte elterjedt. Élén mottónak nevezett versszak áll, melynek sorai (eredeti vagy fordított sorrendben) a következő strófák utolsó soraiként utolsó soraiként ismétlődnek. E strófák a megismételt sor gondolatait fejtik ki. Gyakori, hogy e strófák végén újra mottó fordított sorrendbe állított sorai zárják a költeményt. A magyar költészetben napjainkban tűnt fel.
2009-07-22 14:38:21
nem vagyok benne biztos, hogy ezek a variációs megoldások valóban megfelelnek a glossza hagyományos műfajának, ez inkább a beleélés a költőbe, a hangulatába, stílusába
2009-03-23 06:41:49
Kedves fefo!
Nem tudom, jó-e, amit írok, de valahogy bennem van mindez, és ahogy írom, már az én versem.
Nagyon szépeket írtál nekem, köszönöm!
Üdv:Aysa
2009-03-22 22:03:00
Azt hiszem soha nem tudnék jó glosszát írni. Szerencsére van aki e csodát műveli és legalább olvashatom az emberi elme számtalan villanását, a gondolatok ezerszín folytatását, vagy csak a nagy szellemek egymásra gyakorolt varázsát. Nagyon szép ! szeretettel fefo