Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-08-19 20:48:40
Megtekintve: 1799
Testetlen felhők alatt
Karom marasztal,
pironkodó,
parázna áldozattal
hódolunk önzésünk előtt.
Nem lankad a szerelemfohásza,
pipacsszirma hull a szánkra,
csókmarta ajkkal
üdvöt cserélünk,
folyó felé futó
derékalj a rétünk.
Szénaillat, kakukkfű,
gyönyvirág imája,
cinkosunk a föld, az ég,
testetlen felhők
kapnak egymás hajába,
méh zümmög, döngicsél,
csend riad,
vércsepár ereszkedik a parti fákra,
vérünk üteméből csordul,
szétterül, elborít a kéj.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-25 19:37:03
Szenvedélyes, és valahol tragikus, olyan mintha egy csapat pogány papnő táncolna a réteken, mezőkön!
2008-08-24 08:47:09
Kedves Chilli!

Köszönöm, hogy olvasol! És örülök, a véleményednek!
2008-08-24 08:06:43
EjjhA!
Bensőséges, és igen, szenvedélyes is!
Tetszik!
Gratulálok!

Üdv.: Chilli
2008-08-22 14:51:46
Köszönöm! Különösen azért, amit felvezetésként írtál!
2008-08-21 18:52:10
nekem is tetszik, pedig az ilyen csupa méz hangulatúak általában nem fognak meg, de ez igen. gratulálok
2008-08-19 21:32:29
Kedves dunyha!
Köszönöm! Ilyen versek is vannak, perzselősek!
2008-08-19 21:05:35
Hű Aysa! Ez aztán perzsel a javából. Gyönyörű, szenvedélyes vers.