Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-07-26 10:02:45
Megtekintve: 582
Villanás
Villámod tilalomfámba csapott,
roppan, hasad a törzse,
kétségeink sorompóra dűlnek,
a magas fűölelte part
belőlünk kanyarog.
Sétálunk, mint a kamaszok.
Átnézek rád, fürkészem magamban,
s tétován kínálom a hangulatát
a lopott délelőttnek.
Beszívjuk a folyó illatát,
a szabadság belőlünk
rezzenő villanása
bőrünk alá éget billogot,
úgy szívom be a pillanatot,
hogy nem tudom,
mivé formál
a keresés kettős izgalma,
amit önként adsz,
s önként adok.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-31 08:10:35
Megint egy remek, érzelemdús vers. Nagyon szép, szinte látom a sétaáló halkan beszélgető párt, és friss esőillat kíséri őket a villámokkal kísért vihar után. gratulálok
2008-07-28 19:17:31
Köszönöm a figyelmed és a véleményed!
Aysa
2008-07-28 16:48:50
Nagyon szép lett! minden elismerésem feléd!
VF
2008-07-28 08:39:48
Kedves roland! Köszönöm, hogy olvasol! Valóban misztérium, és nem sablonokra jár.
2008-07-27 15:16:47
Merengő, szép képek a társkapcsolatok misztériumáról, gratulálok!
2008-07-27 14:31:31
Kedves vendég! Remélem írok, még ilyen "jajosat"!:)Örülök Neked, fontos a véleményed!
üdv:Aysa