Feltöltve: 2008-06-01 02:03:52
Megtekintve: 1811
Halkulás
Tilalomfáim, mint liánok körbefonnak,
lépteim kötik, bogokban vergődik a vágy,
ágkarok szövik leplem láthatatlan fonalát.
Botlik a szó, többet mond a hallgatás.
Tűnt napok kelyhe csordultig telve velem
....
Hol a helyem?
lépteim kötik, bogokban vergődik a vágy,
ágkarok szövik leplem láthatatlan fonalát.
Botlik a szó, többet mond a hallgatás.
Tűnt napok kelyhe csordultig telve velem
....
Hol a helyem?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-06-02 21:09:24
Be szép szövődő költeményindák!!!! :)
2008-06-01 19:10:39
Kedves gunoda!
Ha érzem, és utat tör magának, akkor ez lesz belőle.
köszönöm, hogy írtál:)
Üdv.Aysa
2008-06-01 19:07:48
olajfák, ligetek, völgyek, álmok,
alföldi délibábok, egyre megy,
nimfák, asszonyok, lányok,
dédelgetnek szerelemálmot,
s őriznek hunyt szerelmeket,
Köszönöm, kedves fefo!
2008-06-01 17:28:57
Hm, sokszor érzek én is ilyesfélét. Épp csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni. Gratula!
2008-06-01 12:13:26
ligetek mélyén
nimfák beszélgetnek,
szerelem szövi át
testüket lelküket,
szépséges erdeikben
ma nem jártak istenek,
fájdalom szövi át
vágyódó lelküket.
Akár egy gyönyörű görög nimfa is panaszolhatta volna e megpróbáltatásokat.
nagyon szép vers . üdv. fefo