Már jártam itt...

Emlékszem, akkor
még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
Ködbe öltözött álmaim sziluettjei
karcsúsodtak az égbe.
Kupolát boltozott fölém
a várakozás kékje.
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem, ha tudom,
s mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, nem álmodom.
Száz alakban is bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.
Vagy csak hív hegy, hogy veled legyek?
Sárkánygerinc. Mutattad, ahol hegyháta
kikandikált a fűcsomók között.
Vállam válladhoz ütközött,
zuzmók aranymorzsáját tapodtuk,
s lágy moha nyelte el lépteink.
Visszanéztem, de nem maradt
nyomunk megint.

Hiába rezdült levél,
hiába kócolt sóhajt hajamba a szél,
madár rikoltott, szürkén alkonyult.
A halványuló színek megindultak,
a film megfakult, lélegzetünk
nem szívta be kíváncsi ajkunk,
csak hunyt szemeim mögött
tündökölt a szivárványszalag,
az utolsó kocka elhasadt,
kezem kezedben maradt.