Feltöltve: 2008-05-17 18:22:47
Megtekintve: 1862
A tónál ( Vers Pető Csaba festményére)
A felhők foszlánya rózsaszínre vált,
surranó viharfellegek lábnyomát
tisztázza a késő délután.
A domboldalra várakozás hajol,
a rét a part felé szalad
fényeit hömpölygeti a nap.
Keréknyomban hallgat a tücsökdal,
lépteink felverik az ösvény porát,
a tó tükre kékezüst,
szitakötő cikkan felette át.
Megsurran a nád,
riadnak szárcsák és vadlibák.
Hintálja a csónak a habot,
... hallgatsz, hallgatok ...
surranó viharfellegek lábnyomát
tisztázza a késő délután.
A domboldalra várakozás hajol,
a rét a part felé szalad
fényeit hömpölygeti a nap.
Keréknyomban hallgat a tücsökdal,
lépteink felverik az ösvény porát,
a tó tükre kékezüst,
szitakötő cikkan felette át.
Megsurran a nád,
riadnak szárcsák és vadlibák.
Hintálja a csónak a habot,
... hallgatsz, hallgatok ...
Pető Csaba festménye A tónál
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-05-20 12:19:17
Kedves aqurius!
Nagyon köszönöm a verset-cirpelést!
Üdv:Aysa
2008-05-20 01:46:40
Versed hátán bandukolva
bukkantam két kéklő tóra...
Egyik az égen
vert eper-habot,
a másik fák között
nyugalmat ringatott.
Csónakban aludt a csend,
csobbanva álmodott
t'án távoli harangszótól
díszített vasárnapot.
Vízre bólogató fák alatt
barnán brummogó árnyék
marasztalt, hogy
ne menj el, várj még...
Így hát... a keréknyom
közepén kicsit megültem,
és - tücsök dala helyett Nektek
egy verset ideciripeltem.