Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-04-21 17:46:27
Megtekintve: 1801
Tavaszi randevú ( vers Pető Csaba festményére)
A gátoldal fáit a folyó öleli,
bokrétáját lágy hullámzásból köti,
míg jöttét várja a fűz, szomorú,
bús és áradó e randevú.

A medrében nyugtalan víz
forrong, dagad, indulni kész,
s oly zabolátlan, mint a dacos
tekintetű kamasz, kinek mennie kell,
s ha lázad, az nem panasz, csak
az élet sürgető igénye: Legyen szabad.

A gátoldal fáit a folyó öleli,
zöld udvarlással kedvük keresi,
hozzájuk símul rég várt szerelemmel,
ringatót dúdol, nem éri be eggyel.

Andalít, s lágyan csókolja térdüket,
s még fel nem ocsúdnak,
már hajuk is a vízben lebeg,
a folyó vágyát lebírni nem lehet.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-23 13:17:22
Kedves Chilli!
Köszönöm, hogy figyelsz rám!
A hozzászólásaid mindig érdeklődéssel olvasom, most annál is inkább, mert érdekes a festő véleménye erről az alkotási lehetőségről.
Más nyelven fogalmazom meg a gondolataim, mint Csaba, s talán időnként mást is mondok. Az ő művei voltak előbb, így követő vagyok. S nem szeretnék előtérbe kerülni a versekkel, ezt jól érzed! Egymás mellett létezni sokkal jobb!
Üdv:Aysa
2008-04-22 23:07:05


Szépen kiegészítve egymást létezik ez a két mű úgy, hogy véletlenül sem akar az egyik a másik rovására az előtérbe kerülni.
Na ez ám a nem mindegy!!!
Gratulálok!

Üdv.: Chilli
2008-04-22 19:01:52
Kedves Csaba!
Érdekes műfaj, amit művelek/ művelünk. Van a festmény, ami egy állókép, varázslat, hangulat, illat, mindenkiben valami, ami előhívja a maga folyóját, erdőjét, ösvényét, tájait, s aztán jön a szó, ami megkísérli elmondani, azt az egyetlen és egyedi olvasatot, ami nekem jelenik meg.
Tudsz bánni a színekkel, jobban, mint én a szavakkal. Honnan tudom? Látom!:-)