Szekérkerék-marta ösvény tekereg,
szegélyezik perjék, csenkeszek,
zöld hullámukon hintál
a zsálya liláskék pillantása.
Illatozik, megigéz, súrolja egy
félszeg zsurló rebbenő tekintetét.
Pipacs szalad a réten szerteszét,
szoknyája gyűrött, simítaná a szél,
de dacos szirmait felszegi,
s a rétet vércsepp pettyezi.
Árnyék nyújtózik a bokrok alól,
a fénybe ér, meglapul, átvág
az úton, a dombra kap,
szemközt a cserjésbe szalad.
Sárgálló mezőbe sarlót márt a nap,
kévébe köti a sugarat, hevül
a tarló, s a duzzadt kalász
földre pergeti aranyát.
Moccanatlan áll az ösvénynél
a nyárfa-pár, homlokuk zöld-ezüst,
láblógatva hűsöl lombjukban a nyár.