Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-04-09 19:22:31
Megtekintve: 2296
Sziklás part ... gondolatok Pető Csaba festményére
Mintha megfagytak volna ...

... az elfutó habok,
s mint görcsbe rándult karok marasztalnak,
úgy ölelnek partot, medert, szirtfokot,
sodornak a dermedt-mozdulatlanok,
űznek áramlattal úszó, zsebkendőnyi
vitorlába kapaszkodó reményt,
tompa hullámverés pereg, akár dob,
kántál vajákos, pogány dallamot,
hintálja, csapdossa a bánatot,
amit magamban hordozok.

Nem fagytak meg, élnek a habok,
a zabolátlan szabadok
örök zúgással feleselnek,
mint uszadékfát, tengernyi
fájdalmat terelnek,
s a fövenyre terítik messze távol,
ahol az ég és a tenger egymásba lángol,
ahol a csillagcsöndbe mártott
tollak nyomán pergamenre
írnak láthatalan kezek,
s lecsöppen a tinta, ha
elvégeztetett.

***

Tárt karokkal állok a parton,
keblemre hajtom fejem,
vigyetek magatokkal,
ha nincs kegyelem.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-10 12:12:04
Kedves fefo!
Köszönöm, hogy megírtad, mit gondolsz az egymásratalált alkotásainkról.
Nekem meg jól esik olvasni a soraid a csöndemben.

Kedves Roland!
Köszönöm! Egy festő és egy költő duettje!:-)

Kedves dodesz!
Ennél szebb kritikát, nem is kaphattunk volna! Köszönöm!

Kedves Chilli!
Igazán nem is tudom Csaba mit mondana a képéről, és azt sem, mit érzett, gondolt amikor festette. Csak azt tudom, hogy én mit láttam,amikor ránéztem!
Köszönöm!

2008-04-10 07:55:04
Csodálatos ez a vers!
Szépen megfogalmaztad a festményből áradó mondani valót!
Gratulálok!
Üdv.: Chilli
2008-04-09 20:14:18
Egyenként is csodálatosak, de a kettő együtt az abszolút teljesség!
Grat:dodesz
2008-04-09 20:02:18
Micsoda duett!!!
2008-04-09 19:39:19
Na ez aztán gyönyörű! Mind a kettő, A vers és a kép is ! Igy együtt boldogságot és bánatot ültettetek a szívembe, hol az egyik derít fel hol a másik tör le, de szeretek itt merengeni és álmodozni, mert engem is gazdagít a kettőtök dallamának csöndje. üdv. fefo