Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-03-20 09:34:22
Megtekintve: 1802
Tanítás....felkel majd a Nap
Az útra készülődők
hangja is természetes,
mindentudón beszélnek arról,
hogy nélkülük mi lesz.
Ahogy félresímitják
a terítőn a ráncokat,
mossák el tányért,
rendezik a fiókokat,
mind-mind ugyanaz a mozdulat,
tesznek-vesznek, ahogy ezelőtt,
bölcsülő csendből merítenek erőt,
halvány, ismeretlen mosollyal
hitegetnek, minket tanítanak,
hogy éljünk tovább,
ha ők már lesznek.
Erőtlen testükben
hordozzák övéik bánatát,
ők, akik elfogadják a halált,
tanítanak, nélkülük is
felkel majd a Nap...
...mert felkel,
tavasszal virág is fakad.
könnyek öntözik a sírokat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-03-21 21:24:11
Kedves somalexia!

Köszönöm! Amiről szól, azt nehéz szavakba önteni, prózában is. És volt ajándékba néhány hónapunk, de nem tudtam, hogy csak annyi lesz.
Üdv:Aysa
2008-03-21 14:07:12
Nagyon szép, és szívhez szóló a versed!

Igazad van Aysa! A "jeleket" nem akarjuk tudomásul venni, megvárjuk, 'míg késő lesz!
Megérteni, elfogadni, megnyugodni, és szeretetben tölteni a mág hátralévőt..., ez lenne a kegyelem!!!
2008-03-20 22:17:20
Szegény, öreg nagymamácskák... kicsordult a szememből a könny.
2008-03-20 21:31:48
Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál!
Drámaian is érzek, és nagyon fáj. Fáj az is, hogy a "jeleket" nem értjük időben, mert nem akarjuk elhinni és észrevenni őket.

üdv:Aysa
2008-03-20 20:58:11
...és titkon azért "tesznek-vesznek, ahogy ezelőtt", hogy nélkülözhetetlennek hihessék magukat, mert titkon tudják, hogy egyszer elmúlik a világ dicsősége mindenki számára, elmúlik velük, velünk együtt... - mert: "nélkülük is
felkel majd a Nap..." Drámaian fogalmazol, nagyon tetszik! tux...