Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-01-23 14:30:32
Megtekintve: 1780
Fogyatkozás
Meddig? Tovább...

Cipődet félre taposod,
nadrágod fél kézzel markolod,
kifogytál magadból,

régi göncöd ráncolódik,
akár gyerektesten az öröklött ruha,
észre rég nem veszed,

üres nejlonzsákod csusszan,
úgy követ, akár
a rossz lelkiismeret,

megtölteni nem engeded,
csak a vonszolás marad,
aszfaltra görbedő árnyékod lesed,

dobhártyádon vánszorgástalan
léptek visszhangja dobol,

a semmibe csoszogsz
a magányoddal szegélyezett úton,
...
és fogy, egyre fogy a telihold.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-27 17:47:49
Köszönöm Nektek!
2008-01-25 08:07:47
Hát ez nagyon, nagyon jó ! Látom szegényt, amint vánszorog a fogyó hold alatt, elhagyatott magányában. Ha találkozom vele, megsimogatom, befogadom , megetetem, megmosdatom, felöltöztetem és megszeretgetem. Neki is jár egy kis öröm ! Nem ?
Ölel. fefo
2008-01-23 23:31:45
Megrázó és gyönyörű. Gratulálok.