Feltöltve: 2007-11-24 20:34:44
Megtekintve: 1748
Találkozás
Eltévedt futamok nyikordulnak,
mint kenetlen ajtó
felsír a hiábavaló délután.
Tegnapok cserepe karcolja
az emlékezet bakelitjét,
döccen a tű,
s a kicsorbult barázdákból
rám köszönök.
2007. november 23
mint kenetlen ajtó
felsír a hiábavaló délután.
Tegnapok cserepe karcolja
az emlékezet bakelitjét,
döccen a tű,
s a kicsorbult barázdákból
rám köszönök.
2007. november 23
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-24 15:29:11
Csodállak!
2007-11-27 22:29:33
Hát ez is nagyon szépre sikerült!
2007-11-25 00:43:02
"s a kicsorbult barázdákból rámköszönök" ez annyira tisztán fejezi ki az elhagyatottságot, amikor már egy csorba lemezjátszót is társnak tekintünk, amikor köszönni is csak magunknak köszönünk. Én is voltam már így és nagyon fájt.
érzem és értem a gondolatot. Tökéletesen fejezi ki a versed.
ölel: fefo