Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2007-11-03 19:16:36
Megtekintve: 1801
Este
Sötétben üldögélünk
te meg én.
Te a kedvenc foteledben,
én a kanapén.

Lábad az asztalra tetted,
mint szoktad, hanyagul,
csak úgy vagy,
lazul, enged benned a ma,
a rohanás,
de a”mi volt,
"mi és hogyan legyen,
még nem pihen.
Gondolkodol,
mint szoktál rendesen.
Kényelmesen elnyújtózom,
párnám a fejem alá gyűröm,
hallgatok s figyelek.
Szeretem az együtt-vagyunk éjeket.
A beszélgetéseket és
beszédes hallgatásokat.
Szólsz, szavad kisímítja
kedvemen a ráncokat,
s úgy ölel, mint szőlőszemben
szunnyadó bort az őszi nap.
Dédelget, nyugtat, símogat.

Sötétben üldögélünk:
te meg én.
Gyere közelebb,
elférünk a kanapén!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-05 13:12:00
Örülök, hogy így érzitek! Köszönöm Nektek a kedves és dicsérő szavakat.
Üdv:Aysa
2007-11-05 10:58:14
Csatlakozom az elöttem szólókhoz! Látod, érdemes volt várni.
2007-11-04 21:45:44
Ez az igazi, meghitt otthon verse. Aki ezt így le tudja írni, annak a családja is kiegyensúlyozott összetartó szerető család, és minden bajban, minden gondban megállja a helyét. Költőileg ugyan messze áll tőle, (szerencsére) de mégis Arany János Családi kör - ének meghittségét sugározza. Gratulálok Aysa, ez egy nagyon jó vers !
szeretettel fefo
2007-11-03 23:44:53
Nagyon tetszik, ahogy ráncos kedved kisímul! Szeretem az ilyen szóképeidet!:-) Olyan aysásak!
2007-11-03 20:36:38
Igazán meghitt :) tetszik. gratulal: Henymano