Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2007-10-07 21:18:08
Megtekintve: 1822
Csendes esőben...
Csendes esőben lépdelek,
Illata bódít, mint a láz.
Didergek, elborít a tűz,
Lemossa hiányod mákonyát.
Csapzott hajam homlokomra hull,
Ázott blúzom bőrömhöz tapad,
Zápor csókolja vállamat,
Borzongok: vágyom ajkadat!

Amint az eső bőrömhöz ér,
Felhővé válok magam is.
Szárnyára vesz,felkap a szél,
Fülembe sugdos valamit,
Sodor, dédelget, andalít.
Hallgatom, rólad beszél,
tanácsot ad, mit tegyek ...
... zápor leszek,
s úgy ölellek,mint
friss eső a kerteket.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-20 21:09:12
Köszönöm, és már javítottam.Üdv.Aysa
2007-10-15 14:21:10
Az előbb olvastam Nálad, és mot itt is megtaláltam! Köszönöm!
Üdv:Aysa
2007-10-15 09:20:25
alig hallom léptedet, mégis érzem lelkedet, benne él a szív szavában, csendes eső, szelíd nyárban... Vágyad árad mint a fény, álmaid szép kék egén, szerelmes dalt zeng a zápor, illatot ont száz virágból.

Na már - látod - megint megihlettél:
üdv. fefo
2007-10-10 17:34:17
Igazad van, én is "fennakadtam rajta" és keresem a megoldást! Köszönöm, hogy észrevetted!

2007-10-09 23:23:58
Nagyon szép munka, igazán jól írsz. Amin személy szerint "fennakadtam", az utolsó három sor, mert: ha zápor leszel, hogy tudsz szélként ölelni? A szél szerintem egy szabad, kötetlen 'megzabolázhatatlan' valami, aminek nincs nyugalma. Az eső csendes, és táplálja a földet. Itt egy kis ellentétet éreztem. De lehet, hogy csak én?