Feltöltve: 2007-10-03 01:00:13
Megtekintve: 1797
Bukott angyal
Felemelt, tartott mégis eldobott,
zuhantam, mint a bukott angyalok.
Hiába markoltam a fénybe,
az velem hullt,
velem zuhant a mélybe;
megérkeztem, itt vagyok.
Beborít a kétség feketéje,
de tépett ingemen átragyog
az öröm-várás kékje.
Minden élő, élnivágyó reménye
bennem dobog.
zuhantam, mint a bukott angyalok.
Hiába markoltam a fénybe,
az velem hullt,
velem zuhant a mélybe;
megérkeztem, itt vagyok.
Beborít a kétség feketéje,
de tépett ingemen átragyog
az öröm-várás kékje.
Minden élő, élnivágyó reménye
bennem dobog.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-08 17:56:51
Nagyon szép Aysa! És jó, hogy ott a remény a végén a fájdalom ellenére - az felemel Téged! GRAT! tux...
2007-10-04 23:21:19
Ez a vers fájdalmasan gyönyörű. Megtisztelő, hogy József Attilára asszociáltál! Köszönöm a verset!
Üdv:Aysa
2007-10-04 23:20:29
Kedves fefo!
Kösznöm a soraid. Jól érzed, van miért remélnem, várakoznom!
Üdv:Aysa
2007-10-03 14:05:43
Nekem József Attila jutott róla az eszembe:
"Négykézláb másztam. Álló Istenem/
lenézett rám és nem emelt föl engem./
Ez a szabadság adta értenem,/
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.//
Úgy segített, hogy nem segithetett./
Lehetett láng, de nem lehetett hamva./
Ahány igazság, annyi szeretet./
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.//
Gyönge a testem: óvja félelem!/
De én a párom mosolyogva várom,/
mert énvelem a hűség van jelen/
az üres űrben tántorgó világon." Üdv: Hajcihő
2007-10-03 07:31:59
Azt hiszem egyik legkifejezőbb versed. Benne dobog minden félelmed, reményed, várakozásod, benne dobog kétségektől gyötört lelked . Nagyon szép
ölel fefo