Feltöltve: 2007-05-23 01:21:29
Megtekintve: 1772
Vetkőzik a fűz
Kecses zöld lándzsák, karcsú ujjak
Megadják magukat az ősznek,
Görcsbe rándult karmos levelek
Földig zizegve kergetőznek.
Az élet minden rezdülése
Ott lüktet az utolsó táncban.
Szemérmes hervadt pompájukban
Mennyi titkon moccanó báj van.
Megadják magukat az ősznek,
Görcsbe rándult karmos levelek
Földig zizegve kergetőznek.
Az élet minden rezdülése
Ott lüktet az utolsó táncban.
Szemérmes hervadt pompájukban
Mennyi titkon moccanó báj van.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-23 15:58:19
Kedves István! Köszönöm!Remélem más versemnél is megtalálod ezt a hangulatot!
Üdv:Ays
2008-02-23 15:57:08
Rég nyitottam rá, erre a versemre.Köszönöm a hozzászólásokat!
Kedves RCS!
Néhány versemnél láttam a véleményed! Köszönöm, hogy olvasol.
Kedves dunyha!
Örülök, hogy szépnek találtad!
Kedves jaultarts!
megtisztelő, hogy így érzed!
2008-02-23 11:52:44
Hangulata van ezeknek a dallamos soroknak. Barátsággal: Pável István
2008-01-24 15:24:47
nagyon jól írsz! szeretem a verseid!
2007-11-18 23:10:35
Ó, milyen szép!
2007-05-24 17:43:07
Nálunk van itthon három gitár is, majd megmutatom a fiamnak, hogy tudna-e rá dallamot!
A hozzászólásodtól még inkább él, amit írtam. Köszönöm!
Szerettel Aysa
2007-05-24 17:11:15
Dallamos szép vers
Ha volna gitárom
és pengetni tudnám
akkor e levelet
el isdalolnám
és nem csak írnám!
Am a szépség
utat tör magának
fittyet hányva gitárnak..
Versedben dalol a szó
táncol az ének
tündöklő bánat
susog a szélnek
tudják, ha olvad a hó
akkor ők újra élnek.
szeretettel Zsuzsi