Felriadtam, ködbe hullt az álom,
Tudtam, valami széttört, elrepedt.
Éles szilánkjai megsebeztek,
Borzongok, a lelkem didereg.

Mi lehet ez a nyomasztó,
Érzés nélküli, sajgó semmi?
Utánakapnék, összeraknám,
De egy hang szól, ennyi volt, ennyi.

Árva álomtöredékek mik
Egykor egy test egy lélek voltak,
Szóródnak napba, csendbe, szélbe,
Semmit markolnak a mohó ujjak.

Szemem lehúnyom, kéretlen hajnal
Feszíti lezárt, konok pilláimat;
Aludj! Ne ébredj! Álmodd éppé,
Mit szétzúzott a garázda pillanat!

Nem tudom, sírjak vagy nevessek.
Sírjak, mert valami elveszett?
Nevessek,s köszönjem meg tiszta
alázattal, hogy enyém lehetett?