Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2007-04-25 02:12:25
Megtekintve: 1732
Ébredés
Elringattál, szárnyára vett az álom.
Gyönyörtől gyötört testem
Könnyű volt, s gyönyörű.
Szemérmem tépett köntösét
Bíborpalástként hordta büszke vállam,
Szárnyait széttárta szédült vágyam,
Mert álmomban minden oly egyszerű.

De ha felébredek,
Már nem énekelnek a madarak.
A tintakék éjből csillagpor pereg.
Lepedőm selymén
Gyöngyként gördülnek alá a tengerízű könnyek,
Egyedül vagyok,
S nem veled!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-23 18:41:43
S a szerencsémre is, mert olvastál, és meg is írtad!
Aysa
2008-04-23 18:11:57
RÁAKADTAM ERRE VERSRE. SZERENCSÉMRE, MERT TETSZIK. PÁVEL ISTVÁN
2007-04-26 16:43:22
Kedves "osztály" és kedves "vendég"!

Köszönöm Nektek!
Üdv:Aysa