Októberi szél fúj, sodor, söpröget,
Felkap, kotor rőt avart, erőtlent,
Minden hullt levél megannyi üzenet,
Zizzen, morzsálja a múlandó jelent.

A nyári mostban pompázott a kertünk,
Méhek dönögtek munkás muzsikát.
Az őszi mostban megtépázott kedvünk,
Gyűjtögette hullt örömünk porát.

Öröm-mézünk befőtt a lélek polcán,
mit zúzos hajnalon előveszünk,
kortyolva cseppenként ízlelünk.

Majd a télmostban komisz pihék táncán
merengünk, morgunk, egyre megy,
az idő halad és jövőt növeszt.