Motoszkál fejemben pár
Téged ünneplő, furcsa gondolat
Készülődik, hogy színre lép,
Aztán elillan, s mégis velem marad,
Keresgélem tovább a szavakat.
Felötlik egy, elhessentem megint
Így megy ez. Közben teszek-veszek,
Betöltök lényemmel egy énféle életet.
Folytatnám, így el nem kezdetlenül,
Tudom, hogy Téged sem kerül
El mindaz, mi ilyenkor méltán kijár,
A jó szándékún sablonos kívánságbazár.
S mondanám én is a boldog ezt meg azt;
Elősorolnám az ismert kedves szavakat,
Mik úgy toppannak elő, mint ősi, megszokott
Mágikus varázsszók, boldogságot hozók,
És örökkön parázslók.
Bár kívántam volna reggel boldog ünnepet,
Kristálytisztaságút, tündöklőt, fényeset,
Egészséget, erőt, derűt és türelmet,
S szerelmet., mely nélkül az élet,
Nem élt, csak tengett.
Folytatnám. Engem is sodor,
Mindaz mi szép, s akarom,
Hogy lehessen tiéd!
Aztán eszembe jut,
Ez így nem te vagy!
Az ünnep nem az,
Amit naptár ír elő
Más által, vagy akár általunk,
Ünnep az a nap,
Mit magunkból belakunk,
S ünneppé avatunk!