Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2007-03-10 01:40:20
Megtekintve: 1776
A semmi, mi mind tiéd
A tiéd minden, mi nem mondható:
A kalandvágyó szabad gondolat,
A sóhajtásnyi enyém idő,
A fénylőn ünneplő pillanat.

Tiéd a perc, a várva várt,
Az öntudatra ébredő akarat,
A titokzatos új mosoly,
Márciusillat a blúzom alatt.

Tiéd a léptem, a tétován erős,
A hozzánk indulón-érkező.
Tiéd a mozdulat, a rebbenő.
A bőrömre simuló levegő.

Tiéd a csókom, az idegen,
De napsütötte ízűn ismerős,
Tiéd örömöm, kételyem,
Virágzó kedvem fénylőn nevetős.

Tiéd a kipattanni vágyó simogatás,
Az ujjaimban, tenyeremben feszülő,
Tiéd az éber vágy, a szemérmesen
Gyönyört adni, s elfogadni merő.

A tiéd minden, mi lehetek,
Mihez minden beszéd kevés,
A bensőmben ismerős remegés,
Az indulás, az út, az érkezés.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-20 22:32:15
A vers nemcsak gondolat, igazi:-) Lehetünk kincs, de csak a férfit szeretve, becsülve leszünk azzá, önmagunkban nem vagyunk egész. Az egészhez a férfiak kellenek. Olyanok, akiknek aztán ilyen verseket írunk!:-) Ők meg tudják, hogy kincs vagyunk. Köszönöm a soraid! :-)
2007-05-20 17:59:44
Megtaláltam!:-) Tudod a férfiak nem is tudják, hogy a nőkkel milyen értékes kincset kaptak! Nagyon szép verset írtál, még ha csak gondolat is, pláne ha nem! Örömmel olvastam:-)