Feltöltve: 2007-03-08 07:50:28
Megtekintve: 1742
A távoli háztetők
A távoli háztetők kikönyököltek a köd peremére,
Nem szórja az útig fényét a lámpák didergős remegése,
Törzsüket a fák párába nyújtva kémlelik a szürke eget,
Felébredtem, ez egy új nap, de már megint nélküled és veled.
Nem szórja az útig fényét a lámpák didergős remegése,
Törzsüket a fák párába nyújtva kémlelik a szürke eget,
Felébredtem, ez egy új nap, de már megint nélküled és veled.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-29 16:14:14
Nekem meg ez tetszik a legjobban, bár úgy írsz és olyanokat, hogy lelkem sokszor könnybe lábad tőle. Nagyon szeretném már polcomon látni az első versesköteted:) Hiszem hogy lesz! Csak kérnék majd bele egy kézzel írott " Aysa" szót, ha nem baj:) Írj, írj, sokat, halhatatlan dolgokat muzsikál a tollforgató kezed :)