Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dodesz
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2007-03-05
Belépett: 2020-04-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (3)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (44)
-Társalgó (8)
Feltöltve: 2007-10-17 09:24:58
Megtekintve: 1823
Semmitől semmiig
Ülök a semmi közepén.
Únom magam, mit csináljak?
Csak a semmi van, s benne én.
Sehol egy növény, vagy állat.

Csak összezárt fény és árnyék,
folyékony, s szilárd egyveleg.
Hidegen fénylő sötétség.
S mindez egy pontban szendereg!

Fantáziám életre kel,
hirtelen a pontra bökök.
Varázsujjam szikrát lövell,
S bolyonganak felhők, ködök.

Nagy robajjal tágul minden,
a sötétet fény osztja fel.
Izzó csillagok születnek,
s bolygókat szülve szállnak el.

S ím, megszületett a Világ!
Benne az idő vajúdik.
Élet szökken az anyagba,
és a tökélyről álmodik.

Mindig csak egy pici lépés,
míg megjelenik az EMBER.
Innen már csak az a kérdés,
mi legyen a jelennel?

Mert az ember olyan fajta,
kutakodik, keresgél.
Milyen jövö múlik rajta?
Világunk vajh' meddig él?

Hisz az ember ott ücsörög
a nagy mindenség közepén,
varázsujjával motoszkál
egy nagy piros gomb tetején.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-18 16:57:11
Kedves Aysa! Köszönöm! Ez is csak játszásiból született!:-)) Üdv:dodesz
2007-10-18 06:20:04
Kedves Dodi! Tetszik nagyon! Könnyed és mély! Üdv.Aysa
2007-10-17 15:40:30
Szia Gyuri! Kösz!:-)) Üdv:dodesz
2007-10-17 11:07:28
Isten vagy!:-))) Telitalálat! Üdv: Hajcihő