Útravaló

A remény hal meg utoljára.
S ha az is meghalt, mi marad?
Nem nézel előre, sem hátra.
Miért is áltatnád magad?
Szíved görcsberándult csomó.
Elméd tikkadt, aszályos mező.
Fásult lelked semmit álmodó.
Holnapod többé nem jövő.

(Aysa)

A visszaútra való

Holnapod többé nem lesz szép jövő,
Mert elhagy, s holtan a semmibe dől.
De tán, mint mondja több elmélkedő,
Lehet még Valami a Semmiből!

Valahány mínusz, meg olyannyi plusz
Összehozhatja az újabb esélyt!
Magadba nézel, búsan felvidulsz,
S élteted újra a csalfa Reményt.

(dodesz)