Toltam a talicskát, arra járt a Múzsa.
Látta, verejtékpatakban fürdő testem.
Szólt, - Elég legyen már! Túl sok ez a munka! -
S szavait azonnal magamra vettem.

De még az utolsó adagot betoltam
S a házból hallottam hullámzó zenét
Fáradt izmaimnak agyam parancsolta:
Elég legyen most már, elég, elég, elég!

Elfáradt a talicska is, pihenni vágy!
Őt most a kubikos a kamrába küldi.
Munkától égő fényes homlokom hevét
Becéző kedvesem édes csókja hűti.