Anyám még kivasalt egy inget,
Mikor kibuggyant az utolsó csepp vér
Feloldódtam, mint egy pezsgő tabletta
Így történt, mikor meghaltam
Anyám még vasalt, nem hallotta
Pedig sikítottam, csendesen, magamban
Sikítottam torkom szakadtából
Talán még most is hallod
Ottragadt a hangom, a te lelkedben

Pedig már nem vagyok sehol
Mért most sajnálsz
Mikor már nem létezem
Nem fáj semmi, hiába fogod két kezem
Hallottál volna, mikor éltem
És fájt mindenem
De vak voltál, menekültél
Nem kellesz nekem
Sajnálnál egy darab fát?!
A levegőt? egy kis követ?
Mert nem érez semmit?
Pedig nem érez semmit
Hát ne sajnálj, Engem sem!