Az érzés, mi hozzád köt megnyugtatta lelkem,
önmagam felemésztő tűzviharból szelíd lángnyelvek lettek.
Kezed szorítása többé nem csak álom,
minden percben ölelésed kívánom.

Társam lettél, s mindig várlak,
magányos éjjelen vágyódok utánad.
Felnézek az égre, két csillagot látok,
ha szemeidbe nézek, Isten arcát látom.