Feltöltve: 2010-01-15 15:14:04
Megtekintve: 1689
Szerelem
Egy őrült tánc, mely extázisba ejt,
mély katarzis, mely ösztönünk szabadítja el.
Robbanó vulkán. mely minden elpusztít,
háború, mely a vágyak völgyében hódít.
S megmagyarázhatatlan félelem,
hogy a másik is valóban lángol-e?
Mert nem csatát nyerni nehéz,
hanem meggyógyítani a harc sebét.
S fájón, könnyek közt búcsút inteni,
menni az úton, mely sehová sem visz.
És onnan visszatérni a jó ösvényre,
hol újra szembe kerülök szívem törvényével.
mély katarzis, mely ösztönünk szabadítja el.
Robbanó vulkán. mely minden elpusztít,
háború, mely a vágyak völgyében hódít.
S megmagyarázhatatlan félelem,
hogy a másik is valóban lángol-e?
Mert nem csatát nyerni nehéz,
hanem meggyógyítani a harc sebét.
S fájón, könnyek közt búcsút inteni,
menni az úton, mely sehová sem visz.
És onnan visszatérni a jó ösvényre,
hol újra szembe kerülök szívem törvényével.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-01-31 12:42:28
Köszönöm szépen! A folytatásért teszem amit tennem kell:)
2010-01-31 12:38:29
Tudom, hogy kihez szól ez a vers. Tökéletesen elmondod azt ami épp zajlik benned, minden egyes szavát csatolni tudom hozzád, pedig alig ismerlek. Ez jó is, mert abszolút tisztán számolsz el a gondolataiddal, de lehet, hogy pont ez a folytonos háborúzás az érzelmekkel öli meg a szerelem békéjét.
A versed egy nagyon intenzív képi világ, erős szavakkal, jó a közepén a csitító kérdés, és a végén a tisztázó önanalizálás. Valahol fojtogat ez a vers, nem oldja fel a kétséget, feszültséget. Egyszóval eléri a célját, már ha ez volt az. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan rendelkezik a szíved törvénye, várom a vers folytatását:)