Feltöltve: 2009-10-15 08:36:40
Megtekintve: 1879
Veronika úrnő dícsérete
Veronika úrnő szívem legszebb virága,
gyönyörű, mint a mezők virágos kosára.
Buja mosolyától mindig felforr a vérem,
karjaimban zárnám ha eljön az éjjel.
Szemei csillogása elhomályosítja félszem,
és ott állok erkélye alatt minden éjjen.
S ha lovagi tornán kezéért kell harcba szállni,
én leszek az első, ki nem fél sorompóba állni.
Mert Veronika úrnő szíve az én szívemnek párja,
s nincs semmi e világon, mi e két szívnek lenne gátja.
gyönyörű, mint a mezők virágos kosára.
Buja mosolyától mindig felforr a vérem,
karjaimban zárnám ha eljön az éjjel.
Szemei csillogása elhomályosítja félszem,
és ott állok erkélye alatt minden éjjen.
S ha lovagi tornán kezéért kell harcba szállni,
én leszek az első, ki nem fél sorompóba állni.
Mert Veronika úrnő szíve az én szívemnek párja,
s nincs semmi e világon, mi e két szívnek lenne gátja.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-10-21 19:06:23
Köszönöm Úrnőm!:)
2009-10-21 17:24:38
Válasz a lovagok lovagjának
Nem tudom, szívem miért is zakatol,
Ha kedves trubadúrom levelét olvasom...
Szemei tüzétől elégek, bevallom,
Remegek, ha szép hangját meghallom.
Bókjai percenként csengenek fülemben,
Szerelme mély nyomot hagy szívemben!
Ám szavai kicsit túloznak, úgy látom...
Mikor jött szemeire erkélyem alatt álom?!
S mikor szállt harcba nemesi kezemért?!
Tőlem igenlő választ nem tudom mikor kért...
Ám mi legfontosabb, igen, leírta:
A szívem az Ő szívének párja!!