Féktelen feszülés a gerincemben,
bánat és könny a szemeimben,
mert oly lehetetlenül imádlak,
s hívnám csókos keringőre a szádat,
s élvezném ahogy remeg a tested,
szemedbe nézve birtokolnám lelked,
s érezném finom bőröd illatát,
s ében hajadba túrva csókod mámorát!
S nem is lenne mit mondanom,
hisz az érzelmeimet lelkemmel átadom,
s tested láng oltárán áldozok,
a legcsodálatosabb mennyei kéjjel,
s őrzöm az álmod a felkelő nap fényében!