Belenéztem két szemedbe, s elvesztem a végtelenbe,
mert valami olyant láttam, amit mindig kívántam,
s csak remélni mertem, hogy egyszer meglelem,
s most hogy láttam, egyre jobban hív a végtelen.

Az a táj, amely kicsi szívedben lakozik,
a vágy mely lángoló lelkemből táplálkozik.
S ami nélkül nincs értelme már élni,
s a holnapot is csak vele jó remélni!