Egy angyalt láttam éjjel álmomban
Akit az életben megkínoztam
Amit tettem megbocsáthatatlan
Mert a szerelem ellen vétettem
A szerelem az, amely szárnyat ad
Szárnyat ahhoz, hogy lelked szálljon
Hogy tested, lelked által másszon
Másszon porban, sárban, kimerülten
De végül lelked az, mely magasba emel
Szárnyalni - ameddig csak szíved bírja
Ha lelked már nem hiszi, szíved sem bírja
Legbelül hiszem, hogy az érzés örök
Szívem repülni örökké nem képes
Lelkem az, mely mindig erőt ad neki
És végül a test meghal, de a szív örök
Az érzés sohasem múlhat
Szárnyal, mert mást nem akar
Bezárni sohasem lehet, fékezni hiába
Talán szívem lett vak talán a lelkem
Egyik sem bánja, mert örökké szárnyal
Ha örökké érezheti ezt
Ha vége lesz, nem lesz erő, ami bírna vele
A lélek meghal, és a szív megáll