Feltöltve: 2005-12-06 22:56:21
Megtekintve: 2425
Shape of Despair --- Angels of Distress
Shape of Despair --- Angels of Distress, 2001, Spikefarm
Úgy tűnik, hangulatban vagyok, mivel már egy hete kizárólag funeral doom metalt hallgatok, így aztán természetes, hogy ismét egy ilyen lemezt mutatok be röviden.
A finn Shape of Despair második lemeze (az első a Shades of... volt, 2000-ben) mestermunka lett a stílusában, nem értem, hogy miért nem népszerűbbek, igazán megérdemelnék.
A lemez éppen megfelelő hosszúságú, szűk egy óra, vagyis ebből a szempontból meglehetősen hallgatóbarát, nem egy tömör monolittömb, mint pl. az Esoteric, vagy a Thergothon esetében.
A zenei repertoár is meglehetősen változatos, női tiszta, férfi hörgős vokálok, fuvola, hegedű, billentyűs hangszerek teszik teljessé a gitárok által megteremtett szomorú atmoszférát. Mint az a funeral doom metal művelőitől elvárható, a dalok gerincét a lassú, gitárharmóniák alkotják, melyek jelen esetben ugyancsak szellősre sikeredtek, ami a lemez befogadását nagyon megkönnyíti. A női és férfi vokálok remekül kiegészítik egymást, a billentyűk, a hegedű, és a fuvola pedig nagyban hozzájárul a lemez monumentális, "operás" hangzásához; a kompromisszummentes (szinte kizárólag lassú tempó, mélyre hangolt gitárok, gurgulázó, de érthető hörgés) funeral doom metal és klasszikus zene ilyen kombinciója, valamint a fuvola használata adja a Shape of Despair különlegességét.
A megteremtett atmoszféra hideg, embertelen, nyomasztó, szomorú, misztikus, de ugyanakkor fennséges, lélekemelő, lenyűgöző. Ez kortárs komolyzene, simán odatehető az Elend életmű mellé a polcra. A lemez hangzása kristálytiszta, minden hangszert külön-külön és egyben is lehet hallgatni. Ha valaki a gitárrészekre, illetve a hörgésre figyel, akkor egy meglehetősen lehangoló zenei világ várja telve kilátástalansággal és agóniával, ha a billentyűre, fuvolára, hegedűre és női vokálokra fülel, akkor kb. fogalmat alkothat magának a "szférák zenéjéről"; a kettő együtt a Shape of Despair.
A dalok úgy 7-17 perc hosszúságúak, egységesen magas a lemez színvonala, és egyben érdemes hallgatni, ezért szerzeményt nem emelnék ki.
A szövegek tartalmát és az érintett témaköröket jól illusztrálja az idézet: "Perish...onto us...feel your mind weaken, your cold body withered... / let us... take you far of this night, far away within distress to die..." (Angels of Distress).
A zenekar honlapja: www.shapeofdespair.com.
Úgy tűnik, hangulatban vagyok, mivel már egy hete kizárólag funeral doom metalt hallgatok, így aztán természetes, hogy ismét egy ilyen lemezt mutatok be röviden.
A finn Shape of Despair második lemeze (az első a Shades of... volt, 2000-ben) mestermunka lett a stílusában, nem értem, hogy miért nem népszerűbbek, igazán megérdemelnék.
A lemez éppen megfelelő hosszúságú, szűk egy óra, vagyis ebből a szempontból meglehetősen hallgatóbarát, nem egy tömör monolittömb, mint pl. az Esoteric, vagy a Thergothon esetében.
A zenei repertoár is meglehetősen változatos, női tiszta, férfi hörgős vokálok, fuvola, hegedű, billentyűs hangszerek teszik teljessé a gitárok által megteremtett szomorú atmoszférát. Mint az a funeral doom metal művelőitől elvárható, a dalok gerincét a lassú, gitárharmóniák alkotják, melyek jelen esetben ugyancsak szellősre sikeredtek, ami a lemez befogadását nagyon megkönnyíti. A női és férfi vokálok remekül kiegészítik egymást, a billentyűk, a hegedű, és a fuvola pedig nagyban hozzájárul a lemez monumentális, "operás" hangzásához; a kompromisszummentes (szinte kizárólag lassú tempó, mélyre hangolt gitárok, gurgulázó, de érthető hörgés) funeral doom metal és klasszikus zene ilyen kombinciója, valamint a fuvola használata adja a Shape of Despair különlegességét.
A megteremtett atmoszféra hideg, embertelen, nyomasztó, szomorú, misztikus, de ugyanakkor fennséges, lélekemelő, lenyűgöző. Ez kortárs komolyzene, simán odatehető az Elend életmű mellé a polcra. A lemez hangzása kristálytiszta, minden hangszert külön-külön és egyben is lehet hallgatni. Ha valaki a gitárrészekre, illetve a hörgésre figyel, akkor egy meglehetősen lehangoló zenei világ várja telve kilátástalansággal és agóniával, ha a billentyűre, fuvolára, hegedűre és női vokálokra fülel, akkor kb. fogalmat alkothat magának a "szférák zenéjéről"; a kettő együtt a Shape of Despair.
A dalok úgy 7-17 perc hosszúságúak, egységesen magas a lemez színvonala, és egyben érdemes hallgatni, ezért szerzeményt nem emelnék ki.
A szövegek tartalmát és az érintett témaköröket jól illusztrálja az idézet: "Perish...onto us...feel your mind weaken, your cold body withered... / let us... take you far of this night, far away within distress to die..." (Angels of Distress).
A zenekar honlapja: www.shapeofdespair.com.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
