Eltávolodtunk egymástól. Ebben a szilánkjaira szakadt táguló világegyetemben kósza energiatömegként bele-belezuhantunk egy-egy csillagba mínusz végtelen és a plusz végtelen között... Szokott szerencsénknek megfelelően más szilánkra váltottunk jegyet eme kozmikus bújócska kezdetén. Pedig kerestelek. Mostmár csupán kémlelem a látóhatárt, hogy mikor tűnik fel egy gondolatod a tér görbületében. Generációkkal ezelőtt volt szerencsém egyhez: sziporkázó gyémántfényben tündökölt, ha csak egy pillanatra is.
Akkortól él bennem a remény, hogy talán újra találkozunk egy rövid koccanás erejéig. Számtalan gondolatot küldtem feléd az éterbe. Palackba zárva, mint hajótörött a segélykérő üzenetet. Merre járhatsz? Vajjon megtalál-e a palack? Nem tudom. Lábad nyomát nem őrizte meg a csillagpor.
Fázom. A takaró után nyúlok, magamra húzom, majd átforulok a másik oldalamra.
Felragyogott a hold.