-Füstöl már!
Az idősebb szénégető elégedetten lépett hátra, hogy megszemlélje művét.
Kormos kézzel, füstös arccal, de büszkén és szeretettel figyelte füstölgő boksáját.
Végre elkészült. Elkészült és beindult. Lángot nem vetett, a fojtás tökéletesre sikerült. Az évtizedes tapasztalat meghozta gyümölcsét.
- Látod, így kell ezt csinálni! - szólt fiatal társához, aki a háta mögött, egy fa tövében heverészett.
- Mitől vagy úgy oda, nagyon ne verd magad! Persze, hogy jól sikerült, hisz én készítettem majdnem az egészet. Én vágtam ki a fát, én fűrészeltem fel, és én raktam a boksát is. Mit végeztél te? Bíztattál, sürgettél, és magyaráztál. Azt se tudom, mitől lettél kormos?
- És károdra vált? Árnyékáért becsülik a vén fát! Lehet neked akkora erőd, mint Toldi Miklósnak, ha nem ismered a boksa lelkét, a fák szeretetét, a szakma finomságait, az apró fortélyokat.
Na töltsd meg a kulacsodat, és induljunk szétszedni a régi boksát!
- Minek szedjük szét?
- Minek, minek? - mordult fel az öregebb szénégető. - Két nap múlva heti vásár, már elfelejtetted? Amit megtermeltünk, el is kell adnunk.
Van még szalonna, hagyma? Früstükölnünk kéne.
Hallgatagon ettek, és figyelték, ahogy a füstoszlop vidáman szállt felfelé.
Végre útnak eredtek. Átkeltek vízmosásokon, völgyeken, másztak meredélyeken, lopva egymásra sandítva. Egy jó fertályóra múlva megérkeztek és azonnal bontani kezdték a boksát. Csendesen, összeszokottan dolgoztak. Estére a faszén bezsákolásával is végeztek.
Reggelre várták a szekeret. Idő volt bőven.
A jól végzett munka örömére előkerült a pálinka is. Már nem cívódtak, csak ittak és ittak. Végre teljes volt köztük az egyetértés. A generációs ellentétek már eltűntek, nem léteztek. Egyszerre rúgtak be és aludtak el.
Hajnalban pedig a rigófüttyre és a kocsizörgésre egyszerre ébredtek.
Megpakolták a szekeret.
A faszenet jó pénzért sikerült eladniuk.
A déli harangszó már falusi házuk portáján érte őket.
Az öreg szénégető este a vacsoránál nem bírta türtőztetni magát. Feleségének öntötte ki keserűségét.
- Ez a János micsoda egy pernahajder!
Azt gondolja, hogy neki világít a Nap, miatta van a Hold az égen. Azt hiszi, mindent Ő végez, pedig semmit sem lehet rábízni. Ha ráhagynám, az összes boksa lángokban állna. Hány évig kell még tanítgatnom, hogy ember legyen belőle?
Egy jó tulajdonsága viszont van: a pálinkát már úgy issza, mint én.
János az ebédnél fakadt ki édesanyjának: Többet nem megyek Mihály bátyámmal munkába. Alig fizet valamit, és még állandóan veszekedik is velem. A munka dandárja meg rám marad! Elég volt, más napszám után nézek!
______

Pirkadatkor az erdei úton két férfi haladt a hegy felé.
Egyiküket, az idősebbet Mihálynak, a fiatalabbat Jánosnak hívták.

2007. VII. 10.