Feltöltve: 2006-08-28 23:53:28
Megtekintve: 1732
Szonett a "Folyóparti alkony nyáridőben" témájában
Nyár van. Csak bandukoltam, várt már a rét
A kanyarban hallottam a nagy folyót
Illatos akácfa körül egy méh forog
Feltűnik egy nagy kő, egy malomkerék
A folyó lassan, lustán feküdt elém
A megsebzett Napból bíbor vér csorog
A vizimalom nem kacsalábon forog
Magam vagyok, senki nem köt belém
ía mezőn piros here, barnuló kalász, zöld fű
vörös pipacs, búzatáblák
kék katáng vagy lila kaszanyűg
Megzavarni a halász farönknyugalmát
Nem akarom, a szívem csupa derű
S csendben lesem, hogy fészkelnek a gólyák
2005. VI. 29. Kaposszentjakab
A kanyarban hallottam a nagy folyót
Illatos akácfa körül egy méh forog
Feltűnik egy nagy kő, egy malomkerék
A folyó lassan, lustán feküdt elém
A megsebzett Napból bíbor vér csorog
A vizimalom nem kacsalábon forog
Magam vagyok, senki nem köt belém
ía mezőn piros here, barnuló kalász, zöld fű
vörös pipacs, búzatáblák
kék katáng vagy lila kaszanyűg
Megzavarni a halász farönknyugalmát
Nem akarom, a szívem csupa derű
S csendben lesem, hogy fészkelnek a gólyák
2005. VI. 29. Kaposszentjakab
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-16 22:29:15
Szeretem olvasni a verset, amelyben ily szépen van leírva a természet. Szemem előtt megjelent a folyóparti alkony nyáridőben! De jó lehetett meglesni, hogy fészkelnek a gólyák!