Feltöltve: 2007-06-08 19:48:38
Megtekintve: 2157
Új világ...
Hihetetlenül rosszul érezte magát...
Azaz érezte volna, ha tudott volna érezni... Rádöbbent, hogy a zajon, vakító fényen kívül semmit nem érzékel a környezetéből. Próbálta kinyitni a szemét, sikertelenül. Kísérletet tett rá, hogy megmozdítsa a kezét, ez még kevesebb eredménnyel járt. Kétségbeesett.
Egy ajtó nélküli, fehér gumiszobában volt, ahonnan nem talált kiutat. Be volt zárva. A saját testébe...
Számára ismeretlen hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Rosszul érezte magát. Űzött vadként rohangált testében, a szabadulást keresve, ám sehol egy rést, hasadékot nem talált, ahol kijuthatott volna.
Fény. Vakít. Zaj. Bánt. Egy dal. Régi. Talán egy filmben hallotta. Dúdol. Keres. Kutat. Kiabál, hang nélkül ordít. Kétségbeesett. Könyörög. Ki akar jutni. Kilátástalan helyzet. Szitkozódik. Majd lassan beletörődik... Ittragadt.
De mi történhetett? Arra emlékszik, sokat ivott. Jól érezte magát, szabadult fájdalmától. És most itt ébredt, a saját testébe -vagy talán ez nem is az övé? - bezárva. De ki tette ezt? Tengernyi kérdés zubog át agyán, villódznak a gondolatok. Zene. Folyamatosan zenét hall. Ritmus. Ütemes sípolások. Gyermekdalt dúdol valaki mellette. Tudja, hogy nincs egyedül. Rengeteg ember. Ismerős hangok. Beszélgetések darabjai után kapdos, elkapja őket, ám megérteni képtelen. Össze van zavarodva. Tanácstalan. Mit tehet? Már megint ez az idióta gyereknóta... Hagyják már abba! Hát nem értik, hogy nem dalokat akar?! Magyarázatot követelt, ám tudta, senki nem hallja. Hát lepihent. Leült tudatának szélére, s lábát lógázva hallgatta a bugyuta dallamot.
Várt.
Várt egy napig, egy hétig, egy hónapig. Talán évekig? Ott ült, és hintáztatta magát, beletörődve ocsmány helyzetébe.
Az idő teltével a gyermekdalt már ritkábban hallotta, s az embersereg is ritkult. Néha még felcsendült egy-egy beszélgetés, vita, de magára maradt.
Úgy érezte, időtlen idők óta csücsül már tudatának peremén. Beletörődött, végképp feladta, s lefeküdt, hogy végre álomra hajtsa fejét. Behunyta szemét, de kinyitni kényszerült: óriási fényesség támadt. Fénykorában olvasott ő Bibliát, nézte a romantikus filmeket, gondolta ez biztos egy angyal lesz, felemeli, megsimogatja arcát, kézen fogja, átsétálnak a Mennybe, aztán visszaküldi a földre, és Happy End-del végződik az ő kis története.
A fényfüggönyön angyal helyett egy ráncos, piszkos öreganyó lépdelt át. Odasétált hozzá, kiköpött lába elé egy adag dohányt, s így szólt: "Gyere öreg, ez már nem a te világod..." Tágra nyílt szemekkel tápászkodott fel, s követte a nénit. Sétáltak egymás mellet szótlanul, csendjüket csak a néni egy-egy köpésének-krákogásának hangja törte meg. Mikor elunta a sétát, már nyitotta a száját, zúdította volna az anyóra szidalmait, a néni megállt, és cigarettára gyújtott. Mélyet slukkolt, s a füstöt kifújva érdes hangján csak ennyit mondott: "Ég veled fiam, vár az új világod..." Egy jól irányzott rúgás, s ő már zuhant is lefelé...
Csattanás, puffanás, reccsenés. A gyerekdal újra felzúgott. A ritmus vontatottabbá vált, mígnem egy hosszú sípszóval véget ért. Jeges kéz szorította össze a torkát. Elveszítette az eszméletét.
Mikor felébredt, sima, csúszós testű sötétség ölelte körbe.
Szemét meresztgette a feketeségbe, s félhalkan csak ennyit morgott, mielőtt végleg megnyugodott: "Hát, anyó, az már tényleg nem az én világom volt..."
Azaz érezte volna, ha tudott volna érezni... Rádöbbent, hogy a zajon, vakító fényen kívül semmit nem érzékel a környezetéből. Próbálta kinyitni a szemét, sikertelenül. Kísérletet tett rá, hogy megmozdítsa a kezét, ez még kevesebb eredménnyel járt. Kétségbeesett.
Egy ajtó nélküli, fehér gumiszobában volt, ahonnan nem talált kiutat. Be volt zárva. A saját testébe...
Számára ismeretlen hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Rosszul érezte magát. Űzött vadként rohangált testében, a szabadulást keresve, ám sehol egy rést, hasadékot nem talált, ahol kijuthatott volna.
Fény. Vakít. Zaj. Bánt. Egy dal. Régi. Talán egy filmben hallotta. Dúdol. Keres. Kutat. Kiabál, hang nélkül ordít. Kétségbeesett. Könyörög. Ki akar jutni. Kilátástalan helyzet. Szitkozódik. Majd lassan beletörődik... Ittragadt.
De mi történhetett? Arra emlékszik, sokat ivott. Jól érezte magát, szabadult fájdalmától. És most itt ébredt, a saját testébe -vagy talán ez nem is az övé? - bezárva. De ki tette ezt? Tengernyi kérdés zubog át agyán, villódznak a gondolatok. Zene. Folyamatosan zenét hall. Ritmus. Ütemes sípolások. Gyermekdalt dúdol valaki mellette. Tudja, hogy nincs egyedül. Rengeteg ember. Ismerős hangok. Beszélgetések darabjai után kapdos, elkapja őket, ám megérteni képtelen. Össze van zavarodva. Tanácstalan. Mit tehet? Már megint ez az idióta gyereknóta... Hagyják már abba! Hát nem értik, hogy nem dalokat akar?! Magyarázatot követelt, ám tudta, senki nem hallja. Hát lepihent. Leült tudatának szélére, s lábát lógázva hallgatta a bugyuta dallamot.
Várt.
Várt egy napig, egy hétig, egy hónapig. Talán évekig? Ott ült, és hintáztatta magát, beletörődve ocsmány helyzetébe.
Az idő teltével a gyermekdalt már ritkábban hallotta, s az embersereg is ritkult. Néha még felcsendült egy-egy beszélgetés, vita, de magára maradt.
Úgy érezte, időtlen idők óta csücsül már tudatának peremén. Beletörődött, végképp feladta, s lefeküdt, hogy végre álomra hajtsa fejét. Behunyta szemét, de kinyitni kényszerült: óriási fényesség támadt. Fénykorában olvasott ő Bibliát, nézte a romantikus filmeket, gondolta ez biztos egy angyal lesz, felemeli, megsimogatja arcát, kézen fogja, átsétálnak a Mennybe, aztán visszaküldi a földre, és Happy End-del végződik az ő kis története.
A fényfüggönyön angyal helyett egy ráncos, piszkos öreganyó lépdelt át. Odasétált hozzá, kiköpött lába elé egy adag dohányt, s így szólt: "Gyere öreg, ez már nem a te világod..." Tágra nyílt szemekkel tápászkodott fel, s követte a nénit. Sétáltak egymás mellet szótlanul, csendjüket csak a néni egy-egy köpésének-krákogásának hangja törte meg. Mikor elunta a sétát, már nyitotta a száját, zúdította volna az anyóra szidalmait, a néni megállt, és cigarettára gyújtott. Mélyet slukkolt, s a füstöt kifújva érdes hangján csak ennyit mondott: "Ég veled fiam, vár az új világod..." Egy jól irányzott rúgás, s ő már zuhant is lefelé...
Csattanás, puffanás, reccsenés. A gyerekdal újra felzúgott. A ritmus vontatottabbá vált, mígnem egy hosszú sípszóval véget ért. Jeges kéz szorította össze a torkát. Elveszítette az eszméletét.
Mikor felébredt, sima, csúszós testű sötétség ölelte körbe.
Szemét meresztgette a feketeségbe, s félhalkan csak ennyit morgott, mielőtt végleg megnyugodott: "Hát, anyó, az már tényleg nem az én világom volt..."
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-19 19:22:39
Erre E.A. Poe (apó) is elégedetten csettintene... Max. Ambrose Bierce-szel konzultálna :-)
2007-06-12 21:56:19
Nem, Darkina nem végzős irodalmár... :)
"Szabad Szellemi Szárnyalások.." Ennek szellemében szoktam én ide barbár módon feltöltögetni, és nálam tapasztaltabb emberkék terelgetését várni izzadó tenyérrel.. :) Én nyitott vagyok, és naiv. Úgy érzem, ha -egy hozzá nem értőtől is- olyan tanácsot kapok, amit megvalósíthatónak érzek, azzal már jól járok. Persze, nem cáfollak, csakhátizéna.. :)
Na meg ugye, ha amatőr alkotókról van szó, akkor mindenki azt teszi fel, amit ő jónak talál. Nekem ez így teljes.
2007-06-12 18:38:57
Darkina: Pont ez az, az itteni alkotóktól nem lehet tanulni, mert senkinek nincs irodalmi végzettsége. Ha lenne, nem itt publikálna. Attól meg, hogy valakit értékelsz, mint alkotót, nem biztos, hogy szakmailag hasznos tanácsokkal tudna ellátni. Itt az artán senkitől nem fogsz értékelhető szakmai tanácsot kapni, egyszerűen azért, mert nem ért hozzá senki. Ez nem baj, ha Neked elég a dícséret. De ha érdemben akarsz javítani rajta, akkor bizony hozzáértő ember kell. Tyrkyr: Nem értettelek félre, pontosan ezt mondtam én is. A javítás, a csiszolgatás az ugyanúgy módosítás, mintha pl egy egész bekezdést kiveszel belőle. Nem csak a vége nem érthető, közben végig vannak kusza mondatok, oda nem illő megjegyzések. Ezt pedig nem lehet terelgetés alapján kijavítani. Ehhez szerkesztői belenyúlás kell. Hacsak Darkina nem végzős irodalmár ;)
2007-06-12 17:37:22
Tyűha.. :) Kedves M-atreides, ebben igazad van, azért töltöttem fel, mert szerettem volna, ha elolvassák. És köszönöm a tanácsolt linket, de mivel ide töltöttem fel, és itt vannak azok az alkotók, akiket értékelek, akiktől -úgy érzem- még tanulni is lehet, azt hiszem, az itteniektől vártam/várok tanácsot, terelgetést :) Mint írtam, folyamatosan szerkesztgetem, mert szívemhez nőtt az írás, de még nem sikerült olyanra alakítani, hogy jobban tetsszen, mint az eredeti.. De nem adom fel.. :)
2007-06-12 15:25:44
Azthiszem félreértjük egymást. A módosítás számomra azt jelenti, hogy átír, modosít a novellán. Tehát nem javít, csiszol, hanem módosít. És egy novella módosítása, már nem az eredeti lesz, szerintem. Azért ezt a szót használtam, ugyanis az jött át nekem, hogy az novi végének újraírását szorgalmaznád, az értelmezés miatt. És kitartok amelett, hogy ezt hagya így. Szerintem ugyanis nem az a fontos, hogy minden írás tökéletes legyen, hanem az, hogy legyen tanuság amit levonhat az ember a véleményekből. Itt ez megtörtént. Ezután a kövekező novellánál már fel tudja használni a szerzett tapasztalatokat. Ezért mondtam, hogy lépjen tovább. Persze szerkesztői tanácsok jól jöhetnek:)
2007-06-12 08:15:31
Darkina&Tyrkyr: Ha módosítana rajta, már egy másiknovella lenne??? Ekkora hülyeséget régen olvastam, már bocsánat :) Tyrkyr, hallottál Te már a szerkesztésről? Van egy önálló szakma, a szerkesztőké, na ők csinálják ;) Attól, hogy át van írva, nem lesz másik történet. Ebben az írásban benne van a lehetőség, mert pörgős, érzékletes, tehát jó kiindulási alap. Ha ez át van dolgozva úgy, hogy a mondanivalója is látható, érthető bárki számára, akkor lesz belőle novella. Gondolom Darkina is azért rakta fel ide, hogy mások elolvassák. Ha nem így akarta volna, a naplójába írja. Hiszen a napló az, ahol az "akkor és ott keltett érzések" megjelennek egy szubjektív, az író számára azonnal érthető formában. De mivel kikerült egy művészeti portálra, Darkina nyilván azt akarta, hogy elolvassák. Márpedig ilyenkor bizony gondolni kell arra, hogy az olvasónak mi jön át belőle. Ha nem érdekel, hogy az olvasóid értik-e vagy sem, az sem baj, csak akkor tényleg nem kellett volna feltenni. Elhiszem, hogy van, akinek így tetszik, de több az olyan olvasó, aki nem tudja értelmezni, mint az olyan, aki szakasztott úgy gondolkodik, mint Darkina. Természetesen tovább lehet lépni új kalandok felé, de akkor azok is csak ilyen csiszolatlanok lesznek. A kérdés az, hogy a naplóbejegyzéseidet akarod ide feltenni, vagy írásokat. Persze nem csak pofázni tudok, van konkrét javaslatom is :) http://terra.antiworldsf.com Ezen az oldalon kaphatsz szerkesztői segítséget, bár bevalottan a fantasztikus művészet publikálására jött létre. Nekem rengeteget segítettek szakmai kérdésekben, jópár itteni novellám került átdolgozásra (asszem azokhoz oda is van írva), és hát bizony meglepődnél, hogy sokszor mennyi különbség van a nyers meg a végső változat között. Pl. a Tündér című írásom alaposan át lett variálva, ha érdekel, a fenti oldalon Döntés címen találod. Szerintem tényleg érdemes megpróbálkoznod velük, mert mint mondtam, szerintem ilyen alapanyaggal könnyű dolgozni. Kérdés, hogy szeretnél-e.
2007-06-11 21:46:15
Köszönöm szépen :)
2007-06-11 21:16:36
Természetes, hogy így érzed jónak, hiszen ha módosítanál rajta, már egy másik novella lenne. Hagyd ezt így (szerintem). Minden írásnak ezernyi értelmezése van, most hallotál kettőt. Emiatt ne írd át. Lépj tovább új kalandok felé:) Ismétlem, nekem tetszett:)
2007-06-10 20:52:04
Nem tudom... Folyamatosan nyúzom, mert szeretnék belőle kihozni valami jót, de nem sikerül, mert saját magam is belekeveredem :) Talán mert így érzem jónak, módosítás nélkül.. Nem tudom..
2007-06-10 08:10:43
Nem arról van szó, hogy kevés vagy hozzá. Tyrkyr is jól látta, pörgés van benne, és ezt ki is tudnád használni. Ebben a formában tényleg arra jó, hogy gyorsan végigvezesse az olvasót, mert zavaros, villanásszerű képeket használsz, és ilyenkor van az is, hogy az értelmezésnél maga a szöveg az akadály. Ha csak és kizárólag az a lényeg, hogy akkor és ott hogyan élted át ezt, akkor miért nem az elbeszélésekhez raktad?
2007-06-09 22:50:34
Nekem tetszett! Magával ragadott a pörgés, és végig húzott a novellán. Nekem is vannak ilyen lelkiállapotaim, és szerintem jól visszaadtad a hangulatát. Bár a végét nem értem, nem tudom akartál e sugalni vmit, de én valahányszor nekimegyek az értelmezésének, elgáncsol a szöveg:)
2007-06-09 20:25:54
Próbálkozom, de akkor nem adja vissza azt, amit akkor és ott gondoltam. Talán kevés vagyok hozzá.. :)
2007-06-09 19:35:50
Nem igazán. Én a képeket a fejemben addig nyúzom, míg kerek egész nem lesz belőlük :) Ez így nagyon kusza szerintem. Ebben a formában kevés benne a művészi. Talán ha dolgoznál még vele kicsit.
2007-06-09 18:51:19
Pillanatnyi lelkiállapot? Képek a fejben, amik kikívánkoznak? Szövevényes, valóságszerű álmok? Te még soha nem voltál így?:)
2007-06-09 18:38:33
lövésem sincs róla, hogy ez most miről is szól