Feltöltve: 2007-02-17 14:49:12
Megtekintve: 1854
Tündérmese
Az élet szép.
Mondják a tündérmesék.
És hiszik a gyerekek,
Míg bele nem csöppennek..
A kislány naiv, tapasztalatlan,
Felelőtlen, meggondolatlan.
Azt hiszi kemény, állja a sarat,
De sajnos idővel tengernyi könnyet hullat...
Egyre jobban átérzi a lényeget,
Miként kéne élni ezt az életet.
Tudja, hogy kéne élnie,
Ám nem tudja, miként kéne véghezvinnie...
Egyre több gond nyomja finom vállát,
Nincs, ki kedvesen felemelje állát.
Nincs, ki bíztassa, egyedül maradt,
Nincs, ki szeresse, ő magára utalt.
Egyedül kell élnie, tapasztalnia,
Tudnia, kihez kell ragaszkodnia.
Megtanulni, hogy maradjon talpon,
Egyedül átjutni a sok-sok gondon..
Szeretni, ismerni, akit csak lehet,
Tudni mindent, ami csak kellhet.
Nem szenvedni, kitartani,
Okulni, dalolni, vidámnak maradni..
De mennyi az elvárás a kislánnyal szemben,
Hogy ne ragadjon így a sötét veremben?!
Ki védi meg, ha bajban van?
Ki öleli, ha fél, ha helyzete tarthatatlan..
A kislány egyedül van, ez sajnos a tény.
De így lesz belőle talpraesett lény.
Nem hisz már rég a tündérmesékben,
Viszont hisz a gyermekkor kellemében..
Szeretne újra kicsi lenni, oly védetlen,
Mégis védett; nem történt semmi véletlen.
Szeretne óvó karok ölelésében lenni,
Kibújni, s így kiáltani: - Ne félj anyu, tudok én menni..!
Somogyjád, 2004.09.10.
Mondják a tündérmesék.
És hiszik a gyerekek,
Míg bele nem csöppennek..
A kislány naiv, tapasztalatlan,
Felelőtlen, meggondolatlan.
Azt hiszi kemény, állja a sarat,
De sajnos idővel tengernyi könnyet hullat...
Egyre jobban átérzi a lényeget,
Miként kéne élni ezt az életet.
Tudja, hogy kéne élnie,
Ám nem tudja, miként kéne véghezvinnie...
Egyre több gond nyomja finom vállát,
Nincs, ki kedvesen felemelje állát.
Nincs, ki bíztassa, egyedül maradt,
Nincs, ki szeresse, ő magára utalt.
Egyedül kell élnie, tapasztalnia,
Tudnia, kihez kell ragaszkodnia.
Megtanulni, hogy maradjon talpon,
Egyedül átjutni a sok-sok gondon..
Szeretni, ismerni, akit csak lehet,
Tudni mindent, ami csak kellhet.
Nem szenvedni, kitartani,
Okulni, dalolni, vidámnak maradni..
De mennyi az elvárás a kislánnyal szemben,
Hogy ne ragadjon így a sötét veremben?!
Ki védi meg, ha bajban van?
Ki öleli, ha fél, ha helyzete tarthatatlan..
A kislány egyedül van, ez sajnos a tény.
De így lesz belőle talpraesett lény.
Nem hisz már rég a tündérmesékben,
Viszont hisz a gyermekkor kellemében..
Szeretne újra kicsi lenni, oly védetlen,
Mégis védett; nem történt semmi véletlen.
Szeretne óvó karok ölelésében lenni,
Kibújni, s így kiáltani: - Ne félj anyu, tudok én menni..!
Somogyjád, 2004.09.10.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-07 03:17:07
Darkina, pontosan átérzem, amit mondani akarsz. A mai világ széttöri a női lélek legmélyét: a szépséget, ami nem a szépségből fakad. Az a sok felelősség, választás, amibe belekényszerítenek, még ha néha izgalmasak, és elsőre tetszenek is, lassan mossák el az egykor annyira óvatosan megépített álmaitok....mint egy homokvárat az alkonyi dagály első hullámai.Többiek: Bár sablonosnak tűnik, mert az alaptörténet tényleg az, de ezekből a nagyon apró szavakból, elszólásokból rá lehet jönni a titokra, ami mögött húzodik ennek az alkotásnak a valódi szelleme. Egy nő versét máshogy kell olvasni, mint egy férfiét.
2007-03-30 15:18:09
Köszönöm szépen, ígérem, ahogy időm engedi, utánanézek, remélem sikerrel is járok majd:)
2007-03-30 13:29:09
Ajánlom figyelmedbe Hegedűs Géza Aköltői mesterség c. könyvét. Szerintem az egyik legjobb verstani útmutató, és közérthető. Szepes Erikának van egy összefoglalója Versformák (?) címen, de az nem tudom, beszerezhető-e még. Talán a kaposvári Egyetemi Könyvtárban megvan.
2007-03-29 23:21:16
Köszönöm. Nem, nem adom fel, nem szokásom:) Mint már valamelyik kritikára válaszoltam, sajnos még nem sikerül tudatosan egy zsákba tenni a gondolataimat, és a megfelelő rímeket.. De igyekszem, tanulgatom, remélem valami jó is kisül belőle:)
2007-03-29 23:03:52
Nekem inkább a rímképlettek van bajom. Egy keresztrím lehet hogy "pergősebbé" tenné az alkotást. Ne add fel!