Ne hidd el
Mindazt, amit mondd
Gondold át
Hisz nem igaz mit mondd
Gondoldd át
és csak utána dönts
Hiszed-e még neki
Amit mondd?

Érzed-e még azt
Mi szerinted különös?
Érzed-e még azt
Mit ő sosem ért meg?
Azt az érzést
Mit senki sem élhet meg...
Nem élhet meg
Még nem szenvedett eleget!

Ezt az érzést sose feledd
Úgy gondolod, felemészt?
Vess véget neki tüstént!
Hisz mit gondolsz?
Magad sem tudod mi az igaz...

Csak a gond volt mire lelkedben nincs vigasz
Vigaszt csak ő nyújthat. . .
Ki feléd sem néz...
Lényed számára értéktelen kacat

(. . .)

Vonásai nemesek, tiszták
Gondolatai csakugyan, mint tieid
Hisz egyformák vagytok!
Nem tudja megérteni!?

Egyek vagytok ti
Mi soha be nem teljesülhet. . .
Ez az érzés, egész lényedet áthatja
S mint állat lelked vonyít

Csitítani próbálod
De vele sem bírsz...
Nem megy...
S ezzel saját magad látod be:

Soha ne hidd el
Mi belül tör a felszínre.