Megkapom én is
és mi ez,ha nem igaz
mindig csak az élet
fájdalmát öntöm szavakba.

Álljon itt hát ezért
egy bú nélküli versem,
mert,hogy biz úgy illik
a költő is nevessen.

Emberi fajtára vall
az a gyenge értelem,
hogy mindig mindenben
a rosszat éli meg.

Ezért figyelj Vándor
ki e földre jöttél,
mindennek a vége
soha nem az ittlét.

Átutazunk csupán
egy röpke pillanatra
megállunk szétnézni,
hogy mesélhessünk róla.

Ezért ne végy semmit
túl komolyan Ember,
mert itt e földi létünk
csak egy pillanat,s letelt.

S Látogató kérlek
hibákra most ne nézz,
így lesz mi csonka volt
most mindjárt egész.

Felejtsd el a rosszat
ne jusson eszedbe,
csak a jóra,csak azt
csak azt vedd észre.

S így teszek e én is?
Oh,dehogyis.Nem!
Látogató vagyok én is,
mint a többi ember.

Se jobb,se rosszabb
nem vagyok én sem,
szenvedő alanya egy
csalóka képzetnek.

De egyszer mondta Salamon,
a Bölcs Bagoly nekem,
hogy ne csak reméljem,tudjam
mindig minden rendben.

S minden csak azért
történik úgy,ahogy,
mert a tettnek helye
és ideje vagyon.